Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

aki - bárhol és bármilyen - egyenes állami adót fizet, továbbá nem esik valamiféle törvényes kizárás alá. A nők passzív választójogból történt kizárásakor az indokolás arra hivatkozott, hogy az önkormányzati képviselet túlnyomórészt olyan természetű működést igényel, amely „a női élethivatástól távol áll", nem is szólva arról, hogy ilyen „kívánságnak" nincs is „gyökere" a közönség körében.

78 A nők passzív választójogtól való megfosztását különösen a kereszténypárt tekinthette barátságtalan gesztusnak, hiszen az 1920-as fővárosi törvényhatósági választásokat követően e párt színeiben öt nő is mandátumot szerzett. Arra nézve, hogy a törvényjavaslat választójogi előírásai pontosan mit is jelentettek, a nemzetgyűlési választójogról alkotott 2200/1922. ME rendelet adhat iránymutatást.

79 Eszerint nemzetgyűlési képviselőválasztási joga - az ugyanitt szabályozott kivételektől eltekintve -, annak a férfinak van, aki a 24. életévét betöltötte, tíz év óta rendelkezik magyar állam állampolgársággal, két év óta ugyanabban a községben lakik (vagy ott lakással rendelkezik) és az elemi népiskola 4. osztályát befejezte (1. §). Ugyanakkor nemzetgyűlési képviselőválasztási jogot biztosítottak - az ugyanitt szabályozott kivételektől eltekintve - annak a 30. életévét betöltött nőnek, aki tíz év óta magyar állampolgár, két év óta ugyanabban a községben lakik (vagy ott lakással rendelkezik) és az elemi népiskola hatodik osztályát (vagy azzal egyenértékű más iskolát) elvégezte (2. §). E választójogi normák értelmében - a különböző cenzusok szigorítása következtében - jelentékenyen csökkent az ún. Friedrich-féle 1919-es választójogi rendelethez képest az aktív nemzetgyűlési választójoggal rendelkezők száma a fővárosban. Addig, amíg az 1920-as nemzetgyűlési választások idején 464.718 fővárosi lakos rendelkezett aktív nemzetgyűlési választójoggal (egyúttal törvényhatósági választójoggal is), az 1922-es nemzetgyűlési választások alkalmával ez a szám 352.480-ra - azaz mintegy 20%-kal - csökkent.

80 Ez már önmagában előrevetítette a fővárosi törvényhatósági aktív választójog további szűkülését. A 2200/1922. ME. rendelet 7. §-a értelmében ugyanakkor passzív választójoga van minden 30. életévét betöltött aktív választónak - tehát férfinak és nőnek egyaránt -, amennyiben nem esik kizáró ok alá (8-9. §§). Összességében megállapítható, hogy a törvényjavaslat által kontemplált törvényhatósági választójogi rendelkezések több irányból is visszalépést, a választójogosultság nagymérvű szűkítését jelentették. A közigazgatási bizottság azzal a kiegészítéssel hosszabbította meg a törvényjavaslatban rögzített domicilium idejét, miszerint a hat év helyben lakást „a községi választók összeírási évét megelőző" időszakra kell vonatkozatni (2. §). A domicilium törvényjavaslatban megállapított szabályozását több irányból is támadás érte. A Keresztény Községi Párt a hat esztendőt kevesellve annak tíz évre történő felemelését szorgalmazta, míg a baloldali ellenzék - hivatkozással arra, hogy a szigorítás tízezreket foszt meg községi választójogától - a hat esztendő leszállítását óhajtotta.

81 Apasszív választójogot ugyanakkor-a keresztény pártok kívánságára-kiterjesztették a nőkre, továbbá az adócenzust fizetők körét vagylagosan kiterjesztették a fővárosban községi adót fizetőkre (3. §). 78 Uo. 192. 79 Lásd: A m. kir. Minisztérium 1922. évi 2. 200 M. E. számú rendelete az 1922. évben összeülő nemzetgyűlés tagjainak választásáról. 80 KOVÁCS 1935 805. 81 Rakovszky javaslata kétoldali pergőtűzben. Fővárosi Hírlap, 1924. január 23.