Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

törvényhatósági bizottság újraszervezéséről alkotandó törvény segítségével hathatósabb közjogi hátszelet is óhajtottak biztosítani. A miniszterelnök fővárosi terveibe engednek bepillantást Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda elnöke egykorú feljegyzései. Bethlen abból indult ki - állapította meg Kozma -, hogy az akkori városházi többség, azaz az 1920 óta hatalmon lévő Keresztény Községi Párt, a törvényhatósági választások alkalmával „mai formájában nem jöhet be", mert létezését részben annak köszönheti, hogy a szociáldemokrata párt annak idején (1920ban) tartózkodott a választásoktól.

33 Amennyiben „az intranzigens keresztény csoport" - azaz a Wolff Károly vezette Keresztény Községi Párt - nem tud a mérsékeltebb és középpárti elemekkel közös platformot találni, a polgári szavazatok - miként ez az 1922-es nemzetgyűlési választások során a fővárosban történt - elaprózódnak, s a szociáldemokraták és „szubverzív radikális elemek" Budapesten „meg nem érdemelt" többséget szereznek. Emiatt Bethlen szükségesnek tartotta, hogy „a jobb szárny még személyes áldozatok árán is a balrább álló, de felforgató ellenes elemekkel közös választási platformra jusson".

34 Bethlen nemcsak a jobboldal mérsékelt, Wolff pártjának hátat fordító képviselőivel, hanem a mérsékeltebb liberálisokkal és demokratákkal is hajlandó a nagyobb „veszély" - azaz a szociáldemokraták fővárosi győzelme - elkerülése érdekében az együttműködésre.

35 A formálódó, mérsékletet hirdető - egyúttal a szembenálló politikai táborok részleges megosztását eredményező -, lényegében az egységes párt irányvonalát követő fővárosi községi párt megalakulásának szükségességéről maga a miniszterelnök is több alkalommal beszélt. A kormányfő elsőként a hódmezővásárhelyi beszámolóban hirdette meg a wolff-i „gyűlölködésnek" búcsút mondó, egyúttal a szociáldemokrata „destrukció" hatalomra jutását megakadályozó fővárosi polgári együttműködés szükségességét. A készülő fővárosi törvény pedig olyan lesz állapította meg Bethlen -, „hogy azok az irányok, amelyek a főváros destruálására törekszenek, a törvényhatóságban többséghez ne jussanak".

36 A látványosan a szociáldemokrata párt ellen hangolt - de retorikájában a Wolff-párt radikálisait is megbélyegző - bethleni kezdeményezés hátulütőire világított rá a Népszava korabeli kommentárja. A miniszterelnök „egymás ölelő karjaiba utasította a liberális-demokrata polgárokat és a fajvédőket, a zsidókat és az antiszemitákat, az agrárokat és a merkantilokat (...), azokat, akiknek érdekük a haladás és azokat, akiknek életük a reakció."

37 A bethleni célkitűzéseket vallotta mindenesetre magáénak a főváros budai kerületeiben - nem véletlenül a Wolff-párt legszűkebb bázisában - 1924 májusában-júniusában Ripka Ferenc irányítása mellett, kezdetben Budai Társaskör névvel zászlót bontó mérsékelt polgári kezdeményezés. A miniszterelnök 1924. június 5-én, a Budai Társaskör „bemutatkozó" rendezvényén ismertette részleteiben a maga fővárosi programját. „Meg akarjuk teremteni az 33 8. számú helyzetjelentés. 1924. június 12. MOL. K. 429. Kozma Miklós iratok. Filmtár. 48423. tekercs. 34 Uo. A miniszterelnök Wolff Károly elleni kirohanása már csak amiatt is figyelmet érdemel - jelezvén a fővárosi politikai élet "kuszaságait" -, mert a Wolff-féle Keresztény Községi Párt számos reprezentánsa - maga Wolff is - alapítója lett az 1923. december végén létrejött és a kormányt „kívülről" támogató Keresztény Nemzeti Gazdasági Pártnak. Ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy ugyanezen időszakra tehető a Wollf-párt és a Bethlennek átmenetileg hátat fordító, fajvédő Gömbös Gyula közötti együttműködés létrejötte. Gömböst ugyanis 1924. május 16-án - néhány nappal a miniszterelnök hódmezővásárhelyi beszéde után - választották meg a Keresztény Községi Párt Intéző Bizottsága tagjává. Lásd Gergely Jenő: Gömbös Gyula. Politikai pályakép. Bp., Vince Kiadó. 2001. 165. 35 Bethlen miniszterelnök többször is tárgyalt a „mérsékelt" liberálisok és demokraták között számon tartott Heinrich Ferenccel, Bárczy Istvánnal és Ugrón Gáborral. 36 Bethlen Hódmezővásárhelyen. Budapesti Hírlap, 1924. május 13. 37 A legújabb kormányzati mánia: polgári egység. Népszava, 1924. május 13.