Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

Schweitzer Gábor: KONSZOLIDÁCIÓ VAGY REAKCIÓ? A BETHLEN-KORSZAK FŐVÁROSI NOVELLÁJA (1924. ÉVI XXVI. TC.) ÉS AZ 1925. ÉVI FŐVÁROSI TÖRVÉNYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK Az 1920-at követően hivatalba lépő magyar kormányok egyik terhes örökségként a közigazgatási reform keresztülvitelét kapták hivatali elődeiktől. A világháborús összeomlást, majd a forradalmakat követően hatalomra kerülő nemzeti konzervatív (keresztény-nemzeti) kormányzatoknak szembe kellett nézniük - már csak az új országhatárok miatt kényszerűen átszabdalt közigazgatási szervezet okán is - a régi adósság törlesztésének kötelezettségével. Úgy tűnik azonban, hogy kezdetben az ún. konszolidációs politika sem kedvezett a közigazgatás szervezetét és működését egyaránt átfogó reformnak. Többek között azért sem, mert az iránymutató politikai körök az ún. alkotmányjogi reformokat előbbre valónak tekintették - a stabilizáció szempontjából némiképp jogosan - a közigazgatási reformnál. Ez már egészen korán egyértelművé vált. A Magyar Jogászegylet közigazgatási reformról szóló 1920 nyarán tartott ankétján elnöklő Némethy Károly, nyugalmazott belügyi államtitkár rezignáltán szólt az egyébként sürgető reformok prognosztizálható elmaradásáról. „A törvényhozásnak ma nemzeti katasztrófánk forgatagában, a bennünket mindenfelől környező pusztulás közepette a romok eltávolításával, új jövőnk megalapozásával, különösen pénzügyi és gazdasági téren annyi életbevágó sürgős kérdéssel kell foglalkoznia: hogy a nagy közigazgatási reformokra egyelőre alig kerülhet sor".

1 Az első nemzetgyűlés által 1920 kora nyarán elfogadott, a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló 1920. évi IX. tc.-t nem minősíthetjük reformtörvénynek, hiszen gyakorlatilag érintetlenül hagyta a fővárosi közigazgatás 1872. évi XXXVI. tc.-ben rögzített alapintézményeit. Ami változtatást a törvényben véghezvitt, az elsődlegesen közigazgatáspolitikai természetűnek tekinthető, ezen kívül nem érintette a szervezeti, és működési kereteket.

2 Az 1920 évi IX. tc. intézményei ugyanakkor nagymértékben előmozdították, hogy-a Keresztény Községi Párt hatalomra „segítésével" - nemzeti konzervatív fordulat következzen be a fővárosi közgyűlésben, és a városházán. A törvényhozás az 1920-1934 között négy alkalommal is újraalkotta a fővárosi törvényhatósági bizottság státuszára irányadó szabályokat. E törvények közül a 20-as évek két novellája - az 1920. évi IX. tc, valamint a most tárgyalandó 1924. évi XXVI. tc. - kizárólag a törvényhatósági bizottság újjászervezését, illetve újjáalakítását érintette.

3 A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. tc. azonban nemcsak a 1 A közigazgatási reform a Magyar Jogászegyletben. Magyar Közigazgatás, 1920. május 23. 2 SCHWEITZER 2005. 159-178. 3 1920. évi IX. tc., 1924. évi XXVI. tc, 1930. évi XVIII. tc, 1934. évi XII. tc.