Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten

újra megjelent, s nem volt ez másképpen a főváros esetében sem. A kolera újabb támadását az is elősegítette, hogy a járvány újra nagyobb méreteket öltött az ország keleti felében. Hatezer ember betegedett meg 1893 nyarán-őszén, s nagyjából 1800-ra tehető a halálozás ok száma. A kór ismét a Tisza mentén pusztított a legerősebben, de akadt több észak-magyaroszági vármegye is (Árva, Liptó, Nyitra), ahol a járvány nagyobb méreteket öltött. A. járvány nagyságát és az ellene való védekezés hiányosságait jelezte, hogy ellentétben az 1892-es időszakkal a belügyminiszter több vármegyébe volt kénytelen kormánybiztost küldeni, mert az előző évben hozott rendeletek megismétlése hatástalannak bizonyult. Számos járásban függesztették fel a községi körorvosokat, mert alapvető közegészségügyi szabályokat nem tartattak be, nem ellenőrizték a helyi betegek állapotát, vagy nem tettek eleget jelentéstételi kötelességüknek. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében például az Abád községben talált állapotok miatt nemcsak a körorvost, hanem a főszolgabírót is felfüggesztették, Szolnokon pedig leváltották a polgármestert, mert semmit sem tett a járvány elleni védekezés érdekében. A megyék felkészületlensége azért meglepő, mert az előző évben a járvány nagyjából ugyanazokon a területeken jelentkezett igaz, kisebb mértékben. Majdnem egy teljes év állt tehát rendelkezésre ahhoz, hogy felkészüljenek a kolera ismételt megjelenésére. Az ország keleti régióival ellentétben a főváros közigazgatásáért és közegészségügyi helyzetéért felelős szervek jóval nagyobb hatásfokkal tudták az újra fellépő kolera ellen hozott intézkedéseket foganatosítani, emellett a védekezés terén elért eredmények Budapesten összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint 1892-ben. A kolera július közepén jelentkezett ismét a fővárosban, s az év végéig csupán 270 megbetegedést okozott. Abban, hogy a kórokozó terjedése végeredményben kisebb mértékű volt Budapesten, bizonyára a már említett immunológiai jellemző is közrejátszott. A polgárság felsőbb rétegeit már 1892-ben is megkímélte a kolera, az alsóbb néposztályokhoz tartozókat pedig a betegség átvészelése kellő ellenállással vértezhette fel az újabb támadással szemben. Bár e tényező is közrejátszhatott abban, hogy a kolera nem okozott az előző évhez mérhető pusztítást, a hatósági intézkedések jelentőségét ez semmiképpen nem csökkenti. Érdemes áttekintenünk ezen intézkedéseket, hogy lássuk, hogyan hasznosították az 1892-ben szerzett tapasztalatokat. Az 1893. évi hatósági működés megismerése azért is fontos, mert az 1911. és 1913. évi járványok idején a főváros elegendőnek találta az 1893-ban meghozott döntések megismétlését. Az 1893. évi óvintézkedések A belügyminiszter már augusztusban betiltotta a fővárosi iskolák megnyitását, s a tilalom egész októberig érvényben maradt. Még ebben a hónapban kijelölték a fertőzött és koleragyanús hajók veszteglési helyét az északi összekötő vasúti híd lábánál. A hajóknak legalább két napig kellett várakozniuk, míg a hatósági orvosok engedélyt adtak a továbbhajózásra, vagy a kikötésre. Szeptemberben a törvényhatósági bizottság döntése alapján a pesti kerületekben kocsikon szállított, tennészetesen szűrt vízzel látták el azokat az utcákat, melyekben szüretien vagy mesterségesen szűrt víz folyt a csapokból. A fertőtlenítés mikéntjén is változtattak az 1892-es eljáráshoz képest. A koleragyanús vagy megfertöződött személyen kívül annak minden rokonát és ismerősét is bevitték a központi fertőtlenítőbe, majd sokukat szükséglakásban helyezték el (a 270 kolerabeteg mellett 4755 embert fertőtlenítettek 1893 őszén). 57 A központi fertőtlenítőben dolgozó személyzet, orvosok és ápolók létszámát is megemelték, s újabb gőzfertötlenítő 57 GERLÓCZY 1893. 38. A jelentés tulajdonképpen a Járványbizottság jelentésének kibővítése.