Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten

A társadalom összes szegmense közül egyébként is az üzleti élet alkalmazkodott leggyorsabban és legsikeresebben a rendkívüli helyzethez, s ez nemcsak kérvények megírásában, vagy adományokban fejeződött ki. A borkereskedők és más szeszesitalt fogalmazók árujukat a koleráról szóló első hírek megjelenésétől kezdve gyógyszerként reklámozták, végül minden újságban hirdető üzletember valamilyen formában kapcsolatba hozta szolgáltatását a kolera elleni küzdelemmel (a Borsszem Jankó ki is figurázta a jelenséget). A biztosító társaságok sem szalasztották el az alkalmat, hogy újabb ügyfeleket szerezzenek. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság például 1892. október 16-án újfajta, három hónapos tartamra szóló életbiztosítást hirdetett meg. Abban az esetben, ha a szerencsés 20 és 65 év közötti önálló kenyérkeresettel rendelkező polgár 30 Ft befizetése után 12 héten belül kolerában meghalt, szerettei 5000 forinttal lehettek gazdagabbak.'

4 A reklámszöveg szerint így a haldokló utolsó percei sem annyira tragikusak, hiszen abban a tudatban hagyhatja itt a földi világot, hogy családjáról megfelelően gondoskodott. A hivatalos iratok, jelentések mellett a napi sajtótermékek segítenek még abban, hogy képet kaphassunk a főváros mindennapjairól a járvány időszaka alatt. Az újságok számára a kolera megjelenése kiváló alkalmat teremtett a példányszám emeléséhez, az eladhatóság fokozásához, hiszen Budapesten az élet hosszabb időre kizökkent a megszokott kerékvágásból, s a lakosságot hasonlóan egy háborús helyzethez, elsősorban a járvány elleni küzdelem érdekelte. A lapok megpróbálták maximálisan kihasználni ezt a nem mindennapi lehetőséget. A hivatalos közlemények és a járvány aktuális állásának közlésén túl a sajtó részletesen beszámolt egy-egy érdekesebb koleraesetről: hogyan jelentkeztek a szegény cselédlányon vagy a napszámoson a betegség első tünetei, hogyan került kórházba, és hogyan szenvedett ki szörnyű kínok között. A riporterek szemtanúi voltak a mentők és fertőtlenítők munkájának, ellátogattak olyan házakba, hol a kolera megfordult, bemutatták azokat a viszonyokat, melyek között a megfertőződötteknek élniük kellett, s beszámoltak a barakk-kórházakban folyó áldozatos munkáról, színes portrékat festve az ott dolgozó orvosokról és ápolókról.5 Az újságok nemcsak beszámoltak, de értékeltek is, s tették mindezt politikai hovatartozásuktól függően. A kormányhoz közel álló lapok az intézkedések közzététele mellett azok eredményességét ecsetelték, az ellenzéki, illetve parlamenten kívül álló erőket támogató sajtótermékek pedig a kormányzatot és törvényhatóságot tették felelősé a kialakult helyzetért. Míg azonban a Népszava az addig meghozott, vagy éppen hiányzó szociálpolitikai törvényeket okolta, illetve hiányolta, addig a Magyar Állam, amely az egyházpolitikai küzdelemben vezető szerepet vállalt a kormány elleni küzdelemben, az aktuális rendeletek következetes végrehajtását kérte számon.

56 A járvány visszatérése 1893-ban A kolera 1892-93. fordulóján nem tünt el teljesen Budapestről. Amint azt már a járvány európai terjedésével kapcsolatban is említettük, hosszabb-rövidebb idő elteltével a betegség 54 Magyar Állam 1892. október 2 7. 55 Vasárnapi Újság 1892. november 12. 56 Népszava 1892. október 21. Népszava 1892. október 28. Népszava 1892. november 11. Magyar Állam 1892. október 16. Magyar Hírlap 1892. október 15.