Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Hanny Erzsébet: Attila hun nagykirály egy kései, valenciai „leszármazottjának" részvétele Buda visszafoglalásában (1686)

itt véget ért és Európában a török defenzívába kényszeríthető. Ez a török elleni győzelem bizonyította, hogy erőkoncentráció esetén a török visszaszorítása immár nem lehetetlen. XL Ince pápa (1676 -1689) minden diplomáciai és pénzügyi erejével azon volt, hogy ezt a szövetséget tető alá hozza. A „Szent Liga" megalakulása,

6 - melynek alapjául a korábban megkötött osztrák-lengyel szövetség szolgált és oklevele szerint „az összes keresztény fejedelmek a szövetségbe lépésre fölhivatnak"

7 - lehetőséget teremtett arra, hogy a magyar királyi székhely annyi évtized után ismét keresztény kézre kerüljön. A harcra nem csak pénzt áldozott a pápa számolatlanul. Bullájában, melyet a Bécs felmentése utáni sikertelen 1684-es budai ostrom után bocsátott ki, keresztes hadjáratot hirdetett és teljes bűnbocsánatot ígért azoknak, akik részt vesznek Buda felszabadításában. Igyekezett összebékíteni I. Lipótot és XIV. Lajost a nemzetközi összefogás érdekében. Az 1685-ben indított hadjárat pedig - melynek során bevették Érsekújvárt, Eperjest és Szolnokot is - biztosította a Duna völgyét, a császári seregek fő felvonulási és utánpótlási vonalát. Az európai segítség oroszlánrésze a német-római birodalmi területekről érkezett, de még a Portával jó viszonyban lévő Franciaország is jónak látta, hogy katonákat küldjön Buda alá. A hírre, hogy az 1683 óta sikert sikerre halmozó császáriak újra Buda visszavívásáért szállnak harcba, Európa sok országából megindult az önkéntesek áradata. Parasztok, kézművesek, városi polgárok és arisztokrata családok fiai egyaránt jöttek. Voltak közöttük olyanok, akiket tanulni küldtek ide,

8 voltak, akiket a törökkel kapcsolatos személyes tapasztalatok, másokat a pápai bulla, a keresztény szolidaritás, a személyes ambíció, vagy a nemzeti tradíció hozott a táborba.

9 A számukat nehéz lenne meghatározni, mivel hivatalos jegyzék nem készült róluk. A szegényebb sorsúak előbb-utóbb felvetették magukat valamelyik sorezredbe. Francesco Grimani - Velence bécsi nagykövetének unokaöccse, aki szintén a táborban tartózkodott - lelkesen írta 1686 júliusában, hogy „el lehet mondani, nincs se szeri se számuk és van közöttük a világ minden részéből való, s vannak magas, előkelő rangúak."

10 Általában 6 -7000re szokták tenni az önkéntesek számát, amivel Károlyi Árpád messzemenően nem értett egyet,

11 de más kutatók, ha egy kissé eltúlzottnak is tartják, nagyjából elfogadják a becsléseket.

12 Az önkéntesek soraiban Anglia, Skócia, Itália, Németalföld és Svédország ifjúságát egyaránt megtalálhatjuk, de legnagyobb számban Spanyolországból, az aragón királyság és Kasztília területéről, barcelonai polgárok, hidalgók és grandok érkeztek. A spanyol királyság reguláris csapatokkal nem vett részt a visszafoglalás küzdelmeiben, de pénzösszegekkel és az önkénteseknek kiadott engedélyekkel igyekezett azt támogatni.

13 A levéltári forrásokból és a győzelem, illetve hadi vállalkozások híradásaiból, dicsőítő verseket tartalmazó kiadványokból, amelyek számolatlanul jelentek meg szerte a spanyol korona területén,

14 néhány önkéntes nevét is 6 1684. március 5-én egymással I. Lipót, mint Magyarország királya és az örökös tartományok ura Sobieski János lengyel király és Velence. A szövetség fő védnöke maga a pápa, XI. Ince. 7 FRAKNÓI 1886. 67.. 81-85. <s Például Jacob Richards, angol hadmérnök, vagy Francesco Grimani, Cornaro bécsi követ unokaöccse. 9 Nagyon valószínű, hogy a kasztíliai és katalóniai önkéntesek jelentkezését mind a négy ok motiválta. 10 SZAKÁLY 1986. XII. 1 1 Károlyi szerint „Ötödrésze sem igaz e számnak!" KÁROLYI 1886. 182. p. 2. jegyz. 12 SZAKÁLY 1986. XII-XIII. 13 ld. a simancasi levéltárismertetőt, Buda expugnata 2. köt. p. 927-944. Pl. Herreros lovaskapitány kérelme (1686. jan. 23.), Valero márki ajánlása (1686. márc. 22.), Villena márki úti engedélye (1686. ápr. 23.) 14 1683-tól a madridi nyomtatványok domináltak, majd 1685 után a fővároson kívül jórészt Sevillában,