Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten

ezen a napon felfüggesztették a színházak és az orfeumok délutáni előadásainak megtartását, megtiltották a kávéházakban és a vendéglőkben a zenélést, szeszesital árusítását pedig csak este nyolc óra után engedélyezték. Október közepén, amikor a napi megbetegedések száma nem növekedett tovább, a szigorító rendelkezések és a lakosság számára közzétett hirdetmények száma csökkenni kezdett, majd a hónap végétől a különböző tilalmak visszavonására is sor került. Október 29-én megnyíltak az egyetemek, november 5-én a többi tanintézet is működni kezdett, 12-én pedig a Járványbizottság engedélyezte a betegszállító kocsik és a járványorvosok számának csökkentését. Október 20-án utolsó óvintézkedésként elrendelték azoknak a vízcsapoknak a leszerelését, melyekből szüretlen Duna-víz folyt.

43 A fennmaradt források alapján kétségkívül megállapítható, hogy a fővárosi Központi Járványbizottság megpróbált mindent elkövetni a kolera további terjedésének megakadályozása érdekében. A napi bizottsági ülések, a kerületi elöljáróságokkal, a rendőrséggel és a belügyminisztériummal fenntartott állandó kapcsolattartás, a nagyszámú lakossági bejelentésre való azonnali reagálás mind részét képezte a fő cél megvalósításának. Arendeletek és hirdetmények sokasága is e szándék komolyságát jelezte. A járvány kitörése előtt hozott intézkedésekkel kapcsolatban már említett jelenség azonban szeptember-november folyamán is érzékelhető volt. A bizottság a legapróbb részletekig menően rendeletek segítségével akarta útját állni a kolerának. Október elején például felszólította a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy gondoskodjon az addig pénteki napokon szokásban levő koldulás megszüntetéséről, az „oláhcigányok" fővárosi átvonulásának megakadályozásáról, illetve arról, hogy a kolera-halottakat szállítók idegeneket ne fogadjanak fel a kocsijukra.

46 A szándék, hogy a bizottság mindenről gondoskodjon tiszteletre méltó volt, de azt is jelentette, hogy több használhatatlan intézkedés is született, néhány igen lényeges döntés meghozatalára pedig későn került sor. A zenélés megtiltása vagy a délutáni színielőadások felfüggesztése (s az esti előadások engedélyezése) valószínűleg a legkisebb mértékben sem befolyásolta a kolera terjedését. Az iskolák bezárására, a kórházlátogatási-tilalom meghirdetésére, vagy a szüretlen vizet adó csapok leszerelésére csak a járvány tetőzése után került sor. A bizottság működésének eredményességével kapcsolatban egy momentumot kell még kiemelnünk. Budapest lakosságának járvánnyal kapcsolatos felkészítése sok kívánnivalót hagyott maga után. A betegségről szóló ismertetések, a védekezés és fertőtlenítés módozatait taglaló ismeretterjesztő röpiratok nagyobb tételben csupán két alkalommal kerültek szétosztásra. Az alpolgármester irányításával készült és széthordott füzetről már esett szó. Országos szinten egyedüli intézkedésként a belügyminiszter által novemberben a vidéki törvényhatóságokhoz elküldött, 1886-ban készültösszeállítás sokszorosításajelölhető meg.

47 Ennekafajtahiányosságnak volt a többek között köszönhető, hogy a járvány ideje alatt többször is polgári engedetlenség jelei mutatkoztak a lakosság körében az óvintézkedések végrehajtása következtében. Október 9-én a Külső- Váci úton ezerfős tömeg tüntetett ruhaneműjük elvétele miatt. A ruhákat fertőtlenítés céljából kobozták el, a polgárokat azonban nem, vagy nem megfelelően tájékoztatták, hogy a fertőtlenítés nem megsemmisítést jelent, s mindenki visszakapja majd az elvett ruhadarabjait. A felháborodott embereket így azután csak kardlapozás segítségével lehetett az intézkedés elfogadására rávenni. Az ilyen esetek nem voltak gyakoriak, de hogy egyáltalán előfordulhattak. 45 A Központi Járványbizottság jelentése az 1892. évi koleráról, 1893. 222. 46 BFL, Járványbizottság Iktatókönyve 1892, 58. 47 MOL BM Általános K 150, 1892-IV-l 1/a, 2166.