Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)
Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten
az jelezte a közegészségügy terén még mindig meglevő hiányosságokat. 48 A polgári társadalom reagálása a járványra Egy társadalom járványokra való reagálását nem lehet csak a hatósági intézkedések bemutatása és vizsgálata felől megközelíteni. A kép akkor lesz teljes, ha megpróbáljuk kideríteni, hogyan viselkedtek a járvány heteiben az átlagpolgárok, a Budapesten lakók, mai divatos szóval a civil társadalom, hogyan befolyásolta mindennapjaikat, egyáltalán miféle reakciót váltott ki az emberekből a kolera megjelenése és az általa okozott helyzet. A Központi Járványbizottságnak megalakulásától kezdve nagyon nagy munkát kellett elvégeznie, s ez nemcsak a belügyminisztériummal és az alárendelt közegekkel való folyamatos kapcsolattartást, döntéshozatali feladatokat, s a végrehajtás ellenőrzését jelentette. A bizottsághoz naponta több tucat állampolgári bejelentés érkezett, s a bizottsági tagok minden egyes szóban vagy írásban eléjük került ügyet megtárgyaltak, ha kellett továbbították a megfelelő fórum felé, legtöbbször azonban azonnal döntést hoztak és intézkedtek azok végrehajtásáról. A legtöbb bejelentés a járvány kapcsán hozott közegészségügyi rendeletekkel és hirdetményekkel volt kapcsolatban. Az első hetekben gyakoriak voltak az olyan típusú levelek, melyekben a rendeletek részletezését, indoklását és további magyarázatát kérték, s ez már egyértelműen jelezte, hogy a polgárok nem közömbösek az őket érintő határozatokkal szemben. 49 E leveleket azután hamarosan felváltották az úgynevezett közérdekű bejelentések. A bizottság több száz olyan ügyet tárgyalt, melyben a budapesti polgár egy-egy közterület, utca, tér vagy épület közegészség ellenes állapota miatt ragadott tollat és kérte a megfelelő közegek kiküldését a helyszínre, valamint a gyors intézkedés foganatosítását, s ha az elmaradt, a bizottság újabb levelet kapott; a levélíró felháborodva reklamált. Budapest közönsége azonban nemcsak efféle bejelentésekkel próbálta meg a járvány elleni védekezésből kivenni a részét. A bizottság számos felajánlást is kapott. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó személyek gondolták úgy, hogy olyan gyógymódot ismernek, melynek segítségével a kolerabetegek rövid idő alatt talpra állíthatók, s ezt feltétlenül meg kell ismertetni mindenkivel. Számos kereskedő az általa árusított alkoholfélét ajánlotta fel a kolerabarakkok lakói számára, mint hatásos gyógyszert. Gróf Eszterházy Géza például több száz konyakos flaskányit adományozott a nevét viselő nedűből a betegek részére. Vidékről is sokan írtak, hogy megosszák a bizottsággal az általuk helyesnek ítélt gyógymód ismeretét. Akadt, aki több evőkanálnyi pirospaprikával megszórt kávét itatott volna a kolerás beteggel, más az erős mustárra esküdött és akadt egy verőcei huszárkapitány is, aki a kolera elleni leghatásosabb védekezésnek a lőporral való robbantást tartotta, s készséggel irányította volna személyesen a lőpor-hadműveletet. 30 Az ilyen típusú bejelentések derültséget ugyan kelthettek a bizottság tagjai között, munkájukat azonban bizonyára nem könnyítette meg. Még ez az utóbbi levél is jelzi azonban, hogy a lakosság fontosnak tartotta, hogy valamilyen formában részt vegyen a kolera elleni küzdelemben. A tehetősebb polgárok pénzadományokkal járultak hozzá a járvány okozta nehézségek felszámolásához. Október első hetétől kezdett gyűlni 48 MOL BM Általános K 150. 1 892-1 V-ll/a. 2166. 49 BFL, Központi Járványbizottság Iktatókönyve 1892. Számos ilyen típusú levélről maradt feljegyzés az iktatókönyvben, melyben ezek tartalmát kivonatolták. 50 BFL, Központi Járványbizottság Iktatókönyve 1892.
