Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten

területeken, ahol októberig a lakosságot szüretlen vízzel látták el, majd az ilyenfajta vizet adó csapokat leszerelték, a megbetegedések mértéke jelentősen csökkent. Az István és Stefánia út, a Csömöri út, Aréna út, Verseny, Bem, Százház, Murányi, Cserhát, Nefelejcs, Alpár utca, valamint a Külső-Kerepesi úti nyugdíjbérház október 4-ig szüretlen vízzel volt ellátva, ezen a napon viszont mesterségesen szűrt vizet nyomtak az itteni vezetékekbe. Ezekben az utcákban október 10-ig összesen 62 megbetegedés fordult elő, október 31-ig már csak tizenkettő, novemberben pedig három. Az összes fővárosi szüretlen vizet adó csap leszerelését követően novemberben 41, decemberben 4, januárban 2 koleraesetnél lehetett kimutatni a szüretlen víz használatát. Ezekből az adatokból a felmérést végzők a következő megállapításra jutottak: „a szüretien víznek a cholera terjedésére való eme minden kétségen felüli befolyását csakis annak lehet tulajdonítani, hogy a Duna-vízben voltak a cholera-csírák, s a vízvezeték közvetítésével történt ezeknek gyors és nagymérvű elterjesztése".

36 Ezt a meggyőződést erősítette meg a mesterségesen szűrt vízzel ellátott vezetékek további vizsgálata. A járvány kezdetétől október 10-ig 48 olyan megbetegedés fordult elő, amikor a beteg mesterségesen szűrt vizet ivott. Október 10. után ellentétben a szüretien vízivás okozta megbetegedésekkel, folyamatosan nőtt azoknak az eseteknek a száma, ahol mesterségesen szűrt vizet fogyasztott a beteg. Az ilyen típusú víznek a járvány terjedésében játszott szerepét a vizsgálatot végzők a szűrés technikájára vezették vissza. A szűrésnél használt homokszürök ugyanis túl gyorsan és túl nagy mennyiségű vizet engedtek át a szívó kutakba. Míg természetes szűrés esetén a víz legalább három nap alatt folyt át a 37 méter vastag parti kavicságyon, addig mesterséges szűrésnél a folyó vize az 50-70 cm vastag rétegből néhány órán belül került a szivattyúkig. A leülepedési folyamatra nem jutott elég idő, így bármilyen kórokozó a vezetékekbe kerülhetett. A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a január-február folyamán előfordult megbetegedéseknél, amikor a csapok leszerelése miatt szüretlen vezetékes vizet már senki sem használhatott, minden egyes esetben sor került mesterségesen szűrt víz fogyasztására.

37 A vizsgálatot végzők tehát egyértelműen az ivóvízzel hozták összefüggésbe a kolera terjedését, s a járvány elleni védekezés, illetve a városfejlesztés szempontjából a továbblépés lehelőségét a szüretlen és mesterségesen szűrt vízvezetékekből való kivonásában látták. A statisztikai adatok feldolgozásának segítségével elénk táruló kép, s a levont következtetések valóban meggyőzően hatottak, ám a helyzet már a korabeli, más szempontokat is figyelembe vevő szakemberek számára sem volt egyértelmű. A kolerajárvány és a vezetékes víz kapcsolatával nemcsak a Járványbizottság által megbízott orvosok és statisztikusok foglalkoztak, hanem a vezetékhálózat továbbfejlesztésén munkálkodó kútmérnökök is. A káposztásmegyeri végleges vízmű építését irányító Kájlinger Mihály főmérnök például több tanulmányt jelentetett meg ebben a témakörben, s az ő megközelítési módja, és következtetései nem tűnnek kevésbé megalapozottaknak, mint a fent ismertetett vizsgálatsor. Kájlinger egész egyszerűen használhatatlannak tekintette a betegek vízfogyasztására vonatkozó statisztikai adatokat. Szerinte nem lehet semmilyen következtetést levonni abból, hogy a megbetegedettek milyen típusú vizet használtak utoljára, hiszen ez a fajta megközelítés azt feltételezi, hogy minden egyes fővárosi lakos csak egyféle vizet használt a megbetegedés előtti néhány nap során. Annak megállapítása pedig, hogy a beteg a feltételezett lappangási idő alatt hányféle vizet fogyasztott egyszerre kivihetetlen 36 A Budapesti Tiszti Főorvos jelentése, 1893. 56. 37 A Budapesti Tiszti Főorvos jelentése, 1893. 56.