Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten

és értelmetlen.

38 A főmérnök egy igen érdekes tényre is felhívta a figyelmet. A vizsgálatot végző kutatók sem a vezetékekben, sem a Dunából közvetlenül mert vízben nem voltak képesek kimutatni a kolera kórokozóit. A Járványbizottság, majd a főváros törvényhatósági bizottsága elé terjesztett jelentés ugyan megemlítette a bakteriológiai vizsgálatok negatív eredményét, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget, pedig pontosan a cholera fibriae vezetékes vízben való megtalálása lehetett volna a döntő érv a járvány és az ivóvíz közötti összefüggés bizonyításánál. Kájlinger egy statisztikailag megalapozott ellenérvvel is alá tudta támasztani mondandóját. A mesterséges szűrők üzeménél dolgozó munkások, tisztviselők és a telepen lakó családtagok közül a járvány során senki sem betegedett meg, pedig az itt élők legnagyobb mennyiségben bizonyára mesterségesen szűrt vizet ittak, hiszen másfajta vizet adó vezetékkel a telep nem volt ellátva.

39 Már előzőleg, a csatorna és vízvezeték-hálózat kiépülésének bemutatásakor említésre került, hogy az 1890-es évek elején élénk vita folyt a vezetékes víz szürésévei kapcsolatban. A források alapján úgy tűnik, hogy a vízellátásért munkálkodó mérnöki kar és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa támogatta a mesterséges szűrők alkalmazását, míg a Tisztiorvosi Hivatal és a főváros vezetése nem bízott a mesterségesen szűrt vízben. E keretek között nem vállalkozhatunk annak eldöntésére, hogy az alpolgármester felügyelete mellett elvégzett felmérés, illetve az ennek alapján készített jelentés szándékosan hagyott-e figyelmen kívül a vizsgálat során fontos szempontokat, használt nem megfelelő módszereket, s hogy ha igen, annak milyen motívumai lehettek. A vitában tehát nem foglalhatunk állást. Egyet tehetünk csak: megvizsgáljuk, hogy a fővárosban azok az utcák, ahol legalább tíz megbetegedés volt, milyen típusú vezetékes vízzel voltak ellátva. Budapesten 36 olyan utca akadt, ahol tíz vagy annál több megbetegedést regisztráltak a járvány során. 13 utcában mesterségesen szűrt, 11 utcában természetesen szűrt, tizenkettőben pedig szüretlen víz folyt a csapokból. Ebből az összesítésből semmi esetre sem lehet arra következtetni, hogy a mesterségesen szűrt víznek nagyobb szerepe lehetett a kolera terjesztésében, mint akár a természetesen szűrt, akár a szüretien víznek.

40 Akad még egy említésre méltó érdekesség is: amikor a kolera az 1910-es években újra megjelent Budapesten, a betegséggel foglalkozó orvosi szakcikkek az 1892-93. évi járvánnyal kapcsolatban már nem az ivóvizet tették felelőssé a terjedésért, hanem a személyi kontaktus útján való terjedést valószínűsítették.

41 Elképzelhető, hogy a kolera terjedésének módját sosem sikerül kétséget kizáróan kideríteni. Az azonban bizonyos, hogy a főváros vezetése elfogadta az egyik véleményt, és annak megfelelően hozott döntést a vízvezeték-hálózat jövőjével kapcsolatban. 1899-től ugyanis megszűnt a mesterségesen szűrt víz vezetékekbe való nyomása, s ettől az időponttól kezdve Budapesten teljes mértékben a természetesen szűrt vízre alapult az ellátás. A kolera tehát, ha közvetett módon is, de befolyásolta Budapest urbanizációs fejlődésének egyik lényeges elemét. 38 KÁJLINGER 1903. 131. 39 KÁJLINGER 1903. 123. 40 A Gerlóczy által készített jelentés felsorolja Budapest összes természetesen, mesterségesen szűrt, illetve szüretlen vízzel ellátott utcáját 1893. 124-130. 41 HAMMER 1914. 252.