Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten

fejlődésre, illetve volt-e egyáltalán valamiféle hatása a modernizációra, a kolera budapesti megjelenését kell szemügyre vennünk, hiszen az országban egyedül a főváros volt az a hely, ahol az infrastrukturális viszonyok világviszonylatban való összehasonlításakor megálltak a helyüket. Olyan környezetről van tehát szó, amely lehetővé teszi a járványok és a modernizáció közötti összefüggés, valamint a társadalom reagálásának bemutatását. A vizsgálatot először Budapest 1892-es demográfiai és lakáshelyzetének bemutatásával kell kezdenünk. Az 1873. évi egyesítéssel rendkívül látványos fejlődés vette kezdetét, s e fejlődésnek egyik fontos jellemzője a lakosság nagymértékű növekedése volt. 1870-ben a pesti és budai oldalon nagyjából 270 ezren éltek; tíz évvel később ez a szám 400 ezerre emelkedett. 1891-ben Budapesten már több mint félmillió ember lakott, a főváros lakossága az ország népességének 2,8 százalékát alkotta, az ország nyolc legnagyobb városának együttes lélekszáma pedig Budapestének mindössze 89 százaléka volt.

12 Európai összehasonlításban Budapest a legnépesebb városok rangsorában a tizedik helyet foglalta el. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a főváros természetes szaporodása a tényleges növekedésnek csak töredékét tette ki. Az állandó gyarapodás oka a századfordulóig egyre fokozódó betelepülés volt. A szerencsét próbáló felvidéki, erdélyi, ritkábban dunántúli parasztcsaládok, vagy egyedülálló napszámosok számára bár a fővárosba költözés a megszokott környezetükből való kiszakadást jelentette, mégis az állandó munkalehetőség ígéretét rejtette magában. A népességszám növekedése nem érvényesült azonos mértékben a város egyes kerületeiben. Mind a lakosság számát, mind a növekedés ütemét tekintve a pesti kerületek, főleg a VI., VII. és VIII. kerület állt az élen. A József-, Erzsébet-, Terézvárosban egyaránt 90 ezren laktak az 1890-es évek elején. Budán összesen 91 ezer személy élt, Pesten valamivel több mint 400 ezren laktak.

13 A legsűrűbben lakott városrészt a már említett VI., VII., és VIII. kerület alkotta. Itt élt Budapest lakosságának fele, s a betelepülök is ide érkeztek a legnagyobb számban. Bizonyítja ezt a Józsefvárosban lezajlott népességgyarapodás is. 1870 és 1891 között az itt lakók száma több mint a kétszeresére nőtt.

14 E kerületekben egyébként a gyermekek és fiatal felnőttek aránya jóval nagyobb volt, az idősebbeké pedig alacsonyabb, mint a Bel- és Lipótvárosban (37 százalék).

15 Budapesten 1891-ben 94 359 lakást számoltak össze, ezek közül ötezer volt pincelakás (az összes öt százaléka), ahol 25 ezer ember élt. A 94 ezer lakásban összesen 189 ezer szoba volt, egy szobára átlagosan 2,84 budapesti lakos jutott, de kerületenként a városfejlődés során kialakult eltérések megmaradtak. A belvárosban 1,77, a külső kerületekben 3,4 ember lakott átlagban egy lakásban. A századvég statisztikusai azt a lakást számították túl népesnek, amelyben egy szobára négy vagy több ember, egy személyre pedig legfeljebb 10 köbméter levegő jutott. 1891-ben 7178 ilyen lakást találtak, s ezekben több mint 64 ezer ember élt.

16 Megelőző intézkedések A kolera megjelenéséről szóló első hírek hatására a főváros vezetése megkezdte a járványra 12 Budapest Története IV. 1975. 377. 13 Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve, 1894.29. Az évkönyv részletes kimutatásokat közöl Budapest demográfiai és lakásviszonyairól 1870 és 1891 között is. 14 Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve, 1894. 32. 15 Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve, 1894. 42. 16 THIRRING 1924. 125-129. Részletesen foglalkozik a laksürüség problémájával kerületenként.