Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Székely Zoltán: Egy félbe maradt Pest-Buda mappa a reformkorból : adalékok Hofbauer Nepomuk János Pest-Buda vedutáihoz 79-89

SZÉKELY ZOLTÁN jelenetek adnak életet. A kompozíció bal oldalán szüretelő parasztokat láthatunk: a lankákon aláfutó szőlőtőkék felől asszonyok közelednek megrakott puttonyokkal, mások pedig már bele is borították a szőlőt a hatalmas taposókádba, ahol az egyik szüretelő rögvest ki is tapossa a nedűt a szemekből. Nem messze tőlük egy parasztszekéren hatalmas hordó, melybe két férfi tölti a mustot, a két kifogott ló néhány lépéssel odébb legelészget. A kép bal oldalát fiatal városi polgárok mulatozó csoportja népesíti be. A társaság már túl van az uzsonnán, a gyepre terített lepedőn üres flaskák, eldőlt poharak, cipók s az ételmaradékkal teli tálcák sorakoznak. Egy fiatal pár gitáron és fuvolán duettet játszik, mások táncolnak vagy jókedvűen poharazgatnak. Figyelmüket annyira leköti egymás társasága s a szórakozás, hogy észre sem veszik, amint mezítlábas parasztlurkók néhány falatot elcsennek szabad prédára hagyott elemózsiás-kosaraikból. A lap közép- s hátterét Pest-Buda - csupán ceruzával megrajzolt - vedutája tölti ki. A széles panorámájú látvány nagyobbik részét Buda hosszan terpeszkedő házsorai foglalják el. A szőlőhegyhez közel egy templom épülettömbje emelkedik ki. Balról a Duna kanyarog - rajta a hajóhíd -, a túlparton Pest, míg a látóhatárt a kompozíció közepe táján a Gellérthegy alig felsejlő sziklatömbje zárja le. E budai látképen Hofbauer a vedutát a zsáner műfajával vegyítette: e megoldás a metszetes városlátképeken ekkor már több évszázados múltra tekinthetett vissza. Újdonságot jelent viszont a hazai népélet szokásait néprajzilag is hiteles, tudományos pontossággal leképező metódus, amely az életkép XVIII. század végi átalakulásának gyümölcse. S e helyütt ismét a felvilágosodás államismereti kutatásaira kell hivatkoznunk, amely a természeti, történeti, közigazgatási, politikai és gazdasági tényeken túlmenően az adott terület népességének életmódját, szokásait, hiedelmeit s ezek specifikumait is fellajstromozta. Az ekként kialakult érdeklődés és érzékenység képzőművészeti vetületeként jelentek meg a Habsburg-birodalom országaiban is a paraszti életképek. Az egyszerű nép mindennapjait s ünnepeit bemutató zsánerek az osztrák tartományokban a biedermeier korára széles körben elterjedtek, így a szüreti jelenetek is. A bécsi festők az alsó-ausztriai szüretet örökítették meg, amelyből a Niederösterreichisches Landesmuseum 1968-as kiállítása vonultatott fel több példát. A Joseph Mössmer (1780-1845), Johann Josef Schindler (1777-1836), Johann Fischbach (1797-1871) és egy ismeretlen mester által készített művek néprajzi hitelességgel mutatják be az eseményeket.

26 A jelenetek gyakorta kapcsolódnak vedutához is: a fenti ismeretlen mester képén Bécs sziluettje sejlik fel a távolban. Joseph Zahradniczek (1813/22-1844) széles távlatú bécsi látképének előterében szintén megjelennek a szüretelők.

27 A magyar emlékanyagban a népi tematika a XVIII. század végén tűnt fel s a reformkorban teljesedett ki. Ekkor azonban már a nép felé fordulás túllépett az államismereti kutatások keretein és a nemzet felemelkedésének egyik zálogaként bekerült a liberális nemesi ellenzék politikai programjába. A váltás képzőművészeti lecsapódásaként a korábban általános viseletképeket jellemzően az 1830-as évek közepétől felváltják a zsánerjelenetek.

28 így tekintve Hofbauer lapja, a rajta ábrázolt szüreti 26 Alltag 1968. 40-43. katalógustételek. 27 Die Sammlung Pierer Lothar Schultes. Katalog des OÖ Landesmuseums. Neue Folge Nr. 17. 1996: 201. tétel. 28 GALAVICS 1980a. 60. 84