Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66

ROSTÁS PÉTER szór imádkoztak közösen, feledségbe ment. Azután, a mit legtöbbre becsült, teljesen független, nincs tulajdonképpen senkinek alárendelve, nem kérik számon minden lépését. Mint ezredének plébánosa csak a tábori főpapoknak volt alárendelve, a kiknek kötelességük volt ugyan az alájuk rendelt ezredkáplánokat időnkint meglátogatni, de a takarékos hadügyi kormány, hogy a kincstárt a fölösleges kiadásoktól megkímélje, rendeletileg kimondta, hogy ilyen látogatásokat, csak fölsőbb utasításokra tehetnek. így Verseghy nem igen volt ellenőrzésnek, beavatkozásnak kitéve, teljesíthette kötelességét, a nélkül, hogy minduntalan zavarták volna. Egészen paraszt életet él. Korán, majdnem hajnal-has adtakor kel, s a friss reggeli órákat szellemi munkával tölti. Majd megtartja a mindennapos csöndes miséjét, néha-néha vasárnaponként prédikácziókat is mond a katonáknak, meglátogatja, bátorítja a betegeket, dolgozgat a kis virágos kertjében egészen délig. A délután a szórakozásoknak van szánva ...Megbarátkozott a táborban lévő fiatalabb katonákkal, a kik szívesen jártak el a tréfát szerető, szépen hárfázó és énekelő paphoz, a mit a katonai hatóságok igen jó szemmel néztek; hiszen a katonák között jó kedélyű, humoros ember legyen a pap. Délután egész kis társaság verődött össze kertjében, elmulattak tréfával, énekkel, mígnem a kötelességük máshová szólította őket. Estefelé vékony spanyol nádpálczáját, tiszti rangjának ezen kötelező bizonyítékát kezébe vette, és sétára indult. Végig haladt azon a tágas síkságon, a mely az óbudai dombokat a Dunától elválasztja, elkerült az óbudai szigetig, és a Duna partján a nyárfák árnyékában leheveredett, nézte az eget és a csillogó vizet, hallgatta a lombzúgást, és a Duna moraját. Elmélkedett. A mélységes nyugalom, mely a természeten elömlött, az ő szívébe is megnyugvást hozott, a természet pompája feledtette az elszenvedett csapásokat. Majd hazatér, és korán lefekszik, mert nem akar a nappalból éjjelt csinálni, nem akar ellenkezni teremtője szándékával. A nyugalomban eltöltött napot nyugalmas éj váltja föl, s midőn a következő nap fölébred, ott kezdi, a hol az előtte való reggelen... A pihenés óráit meg lelke művelésére fordítja. A franczia fölvilágosodást eddig inkább csak praktikus oldaláról ismerte, ha olvasott is róla, nem annyira az eredeti munkákat, mint inkább német utánzóinak műveit forgatta,,"

149 Verseghy 1787-ben Kiscellben évi 300 forintot, azaz az épület gondnoka fizetésének kétszeresét kapta.

150 Császár Elemér Sághy Sándorhoz hasonlóan 1788 februárjára teszi Verseghy Kiscellből való távozását, és szerinte a török háborúból visszatérve Verseghy Budán 1788 júniusában újra munkába akart állni tábori lelkészként, de betegsége ebben végleg megakadályozta és ekkor fejeződött be ezredkápláni pályafutása.

151 Verseghy 1793-ban a budai könyvvizsgáló hivatalba jelentkezett állásért.

152 Március 4-én, Bécsből keltezett folyamodványában maga is másfél évben adta meg a Kiscellben ezredkáplánként eltöltött idejét, azaz az 1786 októbere és 1788 februárja CSÁSZÁR 1903,31-32. CSÁSZÁR 1903, 35. Szerzetesi penziója kezdetben évi 192 volt, 1787. június 26-ától pedig évi 300 forint (Ld. CSÁSZÁR 1901, 425-426.) CSÁSZÁR 1903,36-37. MOL, A35, Magyar Királyi Udvari Kamara, 2261. csomó, 1793:2714. 3 H