Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66

A KISCELLI TRINITÁRIUS KOLOSTOR ÁTALAKÍTÁSA KATONAI CÉLRA (1784-1806) kínok után csak 1792 márciusában gyógyult be. Összefoglalva tehát a részben kortárs Sághy Sándor, Verseghy jó ismerősének, Sághy Ferenc fiának előadásából az derül ki, hogy Verseghy 1786 szeptembere és 1788 februárja között teljesített tábori lelkészi szolgálatot Kiscellben. Császár Elemér, 1903-ban kiadott Verseghy-monográfiájában azonban, levéltári forrásokra hivatkozva némileg másképpen írja le a költő életének e korszakát.

146 Császár szerint Verseghy 1786. augusztus 20-án tette le a pálos reverendát, majd október 3-án Budára költözött, ami azzal függött össze, hogy a prímási udvarral való konfliktus elkerülése érdekében el akarta hagyni Pestet. Császár szerint Verseghy papi vagy iskolai állást „független gondolkodásmódja" folytán nem kaphatott az esztergomi prímási hivatal ellenállása miatt, így csupán a feloszlatott rendek szerzeteseinek juttatott 192 forintos nyugdíjból élt, mint magánember. Császár szerint Verseghy rövid bécsi utat is beiktatott ekkor, hogy kieszközölje II. József iránta való jóindulatának visszaszerzését. Mivel azonban ez a kísérlete kudarcot vallott jelentkezett ezredkáplánnak Kiscellbe, amely állást meg is kapta.

147 Kiscellben fizetése meghaladta szerzetesi nyugdíját és életmódja lehetőséget nyújtott számára a kontemplativ életre. Ekkori életéről olvashatunk néhány sort Tele Pap 'Sák című versében, amely a Magyar Músa 1787. évfolyamában jelent meg:

148 Tele Pap 'Sák Tsuda! Pap létemre nem látok szükséget. Záros Kamarámba találok hővséget, Egésségem vagyon ételem, s ' italom Kérni kell meg-adj a ezt az főbb hatalom! Császár Elemér így írja le Verseghy életét a kiscelli kaszárnyában: alkalmasabb, egyéniségének megfelelőbb állást az adott körülmények között keresve sem találhatott volna. Fizetés ugyan nem sok járt érte, csak annyi, a mennyivel az ezredkápláni fizetés meghaladta a penzióját, stólára is alig volt kilátása (a közkatonák úgyis föl voltak mentve alóla), de szerette a szabad természetet, az egészséges levegőt, amiben itt, a budai hegyek szomszédságában bőven volt része, másrészt közel volt Pesthez, és ha eleinte nem is, később majd csak kínálkozik alkalma néha-néha bejárni a városba. A foglalkozása nem terhes. A katonákat a gyakorlatok, a kivonulások egész héten elfoglalva tartják, csak az egy vasárnap szolgál nekik épülésre, mert a régi jó szokás, a melyet még száz évvel előtte nagyon megtartottak, hogy mindennap háromCSÁSZÁR 1903. 30. E ponton megjegyezzük, hogy a kiscelli tábori kápláni állást nem kizárt, hogy Majthényi Imre, a kiscelli trinitárius kolostor felszámoló bizottságának tagja, a visegrádi és ó-budai koronauradalmak prefektusa ajánlotta Verseghy figyelmébe, hiszen már az 1770-es évek végétől jól ismerhették egymást Beleznay Miklós szalonjából. Az ifjú Verseghy valószínűleg látogatta a Hazafiúi Magyar Társaság összejöveteleit, s itt megismerhette Beleznay húgának, Annának a gyermekét, Majthényi Károlyt, aki azután Verseghyt a századfordulón Marczibányi István szolgálatába protezsálta, illetve itt érintkezésbe léphetett a Majthényi családdal is (DEME 1975. 48, 8. jegyzet). CSÁSZÁR 1903.32. 37