Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Holl Imre: Művelődéstörténet – középkori régészet és az első kiállítás 261-274

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - KÖZÉPKORI RÉGÉSZET ÉS AZ ELSŐ KIÁLLÍTÁS régészeti oldaláról nem lehetett cél. Visegrád esetében a kibúvó az volt, hogy ez már régóta a Műemlékek Országos Bizottsága (elnöke Gerevich Tibor) kiemelt feladatai közé számított; a budai palota kérdését pedig Gerevich László összekapcsolta a háború utáni romeltakarítás-újjáépítés

14 feladatával (és pénzügyi támogatásával). Évről-évre látványosabb eredményei is segítették - az ásatások első megszakítása már csak akkor következett be, amikor a palota újjáépítését gyorsító határozat született és 1952. májusától kezdve a már feltárt területeket (például a Ny-i belső zwingert) az építkezők újra betemették.

15 A következő években csak területileg erősen korlátozott mértékben folyhatott ásatás, 1955-1957-ben és 1959-ben pedig zömmel újabb munkahelyek kerülhettek sorra, de jóval kevesebb ásatási munkással. A középkori régészet feladatainak, módszertanának kialakulása A bevezetőben már említettem a művelődéstörténeti szemléletet. Az ehhez szükséges komplex kutatás - a legkülönbözőbb tudományágak bevonása az ásatásban és a feldolgozásban - csak lassan valósult meg.

16 A középkortörténet kiterjesztése a művelődéstörténet irányába felújult az utolsó negyed században, lassan felismerve az új középkori régészet ehhez nyújtott segítségét - bár országonként más-más fokon. Ausztriában Krems Intézete csak 1975-től kezdte meg konferenciáit („Sachkulturforschung"); bár ezeknél számos tudományág képviselői vitattak meg egy-egy kérdéskört, az ahhoz kapcsolható különböző forrásokat (történeti, művészeti, irodalomtörténeti, jogi oldalról), a régészet eredményei alig szerepelnek. Ennek nem csak az az oka, hogy az ottani középkori régészet csak a legutóbbi években kezd megerősödni, de talán annak is szerepe lehet, hogy a régészeti feldolgozások zöme nem ad szélesebb perspektívájú eredményeket - és így egy más szakterület számára nem értékelhető (részleteiben még kevésbé érthető). Nyilvánvaló, hogy nem minden ásatás alkalmas erre, de a nagyszabású, korunkban egyre gyakoribb feltárások más 4 1949 májusában már kitűzte a Gazdasági Főtanács a királyi palota helyreállításának tervezését. Részletesen: KÓKAY György: Dokumentumok. TBMÍ9 (2001). 324. 5 1952. ápr. 8. Értekezlet (a kormány és az építészek részvételével). 5. pont: „Az ásatásnál előkerült romokat.. .be kell tömni..." -- A lengyel építészek szeptemberi szakértői véleménye viszont: „.. .felbecsülhetetlen kultúrkincsek...leggondosabban kell megőrizni... (kápolna és csarnok) a boltozatok teljes rekonstruálásával kell megtartani." A K-i részen pedig „amelyet...most újra betemettek,... vasbeton lemez konstrukcióra lenne szükség..." - KÓKAY 2001. 331, 339. - 1958-ban még mindig a „legfőbb kormányzati szervek" számára készült a palota (bár már Jelentős kulturális intézmények" is szóba kerülhetnek); 1959 decemberében már mint művelődési központ, múzeumok és az Országos Széchényi Könyvtár helye szerepelt. KÓKAY 2001. 293, 341-342. Alig tudott, hogy utóbbi döntést Gerevich László befolyásolta: az értekezlet előestéjén hívta fel telefonon az egyik résztvevő és javaslatát kérte; Gerevich László a párizsi példára hivatkozott, ahol a királyi palotából a Musée du Louvre lett (érvelésének rövid gépelt szövegét reggel kézbesítették). 6 Még az 1970. évi „Középkori régészeti tudományos ülésszak" alkalmával is így nyilatkozott Gerevich László: „.. .a tudományok elavult rendszerezése, intézményeink megcsontosodott keretei.. .magyarázza... hogy a művelődéstörténetnek nevezett tudományág oly mostoha...kutatási viszonyok között van." Rég. Füz. II. 14 (1971). 9. 273