Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

Kis PÉTER - PETRIK IVÁN nis 1440-1470-ig, Kubinyi 1471-1500-ig, Szakály 1501-1526-ig, Ladányi Erzsébet pedig 1527-154l-ig dolgozta volna fel az okleveles anyagot. A munkamenet természetesen nem változott. A cédulaanyag alapján a MOL-ban kikért okleveleket átírták, illetve regesztázták, továbbá párban kölcsönösen össze is olvasták az elkészült szövegeket. Ezeket aztán a BTM-ben gépelték le. Az oklevelek átírása tehát megindult, néhányan meglehetősen előre is haladtak a munkában (Bónis, Szakály), de Kumorovitz Lajos Bernátot leszámítva senki sem fejezte be a kötet összeállítását.

113 A 70-es években lassan, szinte magától abbamaradt, feledésbe merült a munka. Kumorovitz Lajos Bernáttól 1969-ben Kubinyi András vette át a Középkori Osztály vezetését, majd nem sokkal később Kumorovitz nyugdíjba vonult. Kubinyi Andrásnak az osztályvezetés, a TBM szerkesztése, valamint a Budapest története megírása mellett mind kevesebb ideje maradt az oklevéltár összeállítására.

114 1978-ban pedig, miután az Egyetemre került át, nem maradt a BTM-ben olyan történész, aki a forráskiadás ügyét összefogta, irányította volna. A forráskiadás 1945 utáni történetének örömteli epilógusa, hogy Kumorovitz Lajos Bernát kötete végül is megjelent. Amikor 1982-ben Székely György lett a BTM főigazgatója utánanézett az oklevéltár kéziratainak. Mivel a Zsigmond-kori rész anyaga kész volt, kezdeményezte a kiadását. A kötetek 1987-ben (a Mutató 1988ban) láttak napvilágot.

115 Kiadási koncepciók Nem ismerjük részleteiben, Mályusz hogyan képzelte el az oklevelek kiadását. Annyi bizonyos, hogy csak a legfontosabb, a főváros középkori történetére közvetlenül vonatkozó, okleveleket akarta „in extenso" közölni, minden egyéb regeszta formájában került volna az oklevéltárba. A regeszták az oklevelek eredeti nyelvén, azaz leginkább latinul készültek volna.

116 Kimaradtak volna a csak kelethelyükben „budapesti vonatkozású", valamint a királyi udvarral kapcsolatos adatokat tartalmazó oklevelek.

117 Mályusz mindezek mellett be kívánt vezetni egy sok vitát kiváltó újítást. Az oklevéltárban ugyanis nem csak az egyes oklevelek esetleges korábbi kiadásait tüntették volna fel, hanem azt is, hogy az addigi történeti szakirodalomban hol használták fel azokat. Mályusz mindenképpen ragaszkodott ehhez az ötletéhez, annak ellenére, vagy talán pont azért, mert példanélküli a forráskiadások történetében. A kötetszerkesztők azonban ezt hevesen ellenezték, mert bár annak hasznosságát senki sem vonta kétségbe, azzal is tisztában voltak, hogy egy ilyen jellegű feldolgozás je113 KUBINYI-INTERJÚ 2004. Az elkészült anyagokat jelen pillanatban is a BTM Középkori osztályán őrzik. 114 KUBINYI-INTERJÚ 2004. 115 BTOE III. (1382-1439). I—II. Összeállította: KUMOROVITZ L. Bernát. Budapest 1987; BTOE III (1382-1439). Mutató. Összeállította: KUMOROVITZ L. Bernát. A mutató összeállításában közreműködött: KÖBLÖS József. Budapest 1988. 116 Mályusz Holub Józsefet akarta felkérni az eredendően magyarul megírt regeszták latinra fordítására. KUBINYI-INTERJÚ 2004. 117 BTM Adattár, M 222-81. Jegyzőkönyv a „Budapest Története" Szerkesztőbizottságának 1959. II. 26-i üléséről. 256