Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

BUDAPEST KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ FORRÁSOK ÖSSZEGYŰJTÉSE lentősen eltolná az egyes kötetek lezárását.

118 Mivel Mályusz a 60-as évek legelején kilépett a munkaközösségből a kérdés lekerült a napirendről. A 60-as években az oklevéltár köteteinek kiadásához Kumorovitz L. Bernát és Kubinyi András készített szabályzatot, amely, mint már említettük, sok vonatkozásban megegyezett Mályusz elképzeléseivel.

119 Ezen szabályzat szerint teljes szövegű másolatokat kellett készíteni (1.) a városi hatóságok (Buda, Pest, Óbuda, Felhévíz stb.) kiadványairól, (2.) e városok polgárainak okleveleiről, ha nagy-budapesti vonatkozásúak (a Nagy-Budapest területén volt falvak lakosai által kiadott oklevelekre vonatkozóan ugyanez állt), (3.) a helybeli egyházi testületek (amennyiben nem hiteleshelyek), papok és apácák okleveleiről, ha városi vonatkozásúak, (4.) városi, mezővárosi kiváltságlevelekről, (5.) a fővárosi polgárok ügyében hozott tárnokszéki ítéletlevelekről egyedi elbírálás alapján, valamint (6.) a nagybudapesti vonatkozású közjegyzői oklevelekről egyedi elbírálás alapján. Minden egyéb nagy-budapesti vonatkozású oklevélről - az oklevél nyelvén - regesztát kellett készíteni.

120 Az „in extenso" közlésnél a kelet után rövid fejregesztát adtak latinul. Egyébként a kiadás technikai részleteiben kisebb-nagyobb módosításokkal az 1920-as szabályzatot követték. A regesztákban az oklevelek eredeti kifejezéseit kellett lehetőség szerint megtartani, valamint a kivonatnak tükröznie kellett az oklevél szerkezetét, sorrendjét. A formulas részek elhagyhatók, illetve egységes jegyzék alapján rövidíthetöek voltak. Külön kell megemlítenünk a nem latin nyelvű és/vagy nem okleveles forrásanyag kiadására vonatkozó elképzeléseket. Már a munkálatok kezdetén szóba került az oklevéltárba nem illeszthető, más forrástípusok publikálása. Ezek közül a legkézenfekvőbb, és talán a legfontosabb a Budai Jogkönyv kiadása volt. Erre a munkára Mollay Károlyt kérték fel. A kötet, gyakorlatilag a középkori munkacsoport első produktumaként, 1959-ben meg is jelent.

121 Később, a XIV. századtól egyre nagyobb számban megjelenő, német nyelvű okleveles anyag problémáját kellett megoldani. Abban mindenki egyetértett, hogy egy ebben a forrástípusban jártas szaktudósnak kell ezekkel az oklevelekkel foglalkoznia. A kiadásukkal kapcsolatban azonban két megoldás körvonalazódott: vagy külön kötetben publikálják ezeket a diplomákat, vagy beosztják a megfelelő kötet megfelelő helyére. Ennek a vizsgálatánál került elő 8 Mályusz úgy számolt, hogy kb. 200 250 tanulmányt kellene átvizsgálni, ami valóban nem tűnt lehetetlennek. A Budapest Története Szerkesztőbizottságban is vitát váltott ki az elképzelés. Székely György és Gerevich László támogatta, Ember Győző ellenezte. MÁLYUSZ azonban határozottan kijelentette: „Igaz, hogy ezt a kiadási módszert a hagyományos kiadási munka nem ismerte, de 1959ben nem adhatunk ki forráskiadványt nyolcvanéves módszerekkel." Pesta László a szakértőnek egyáltalán nem nevezhető VB-elnökhelyettes megcsillantott valamit a funkcionárius géniuszából, amikor a vitát lezárva kijelentette: „Ez a módszerű oklevéltár elősegíti várostörténeti köteteink megjelenését. Nem írjuk elő ezt a módszert, azonban kívánatosnak tartjuk." BTM Adattár, M 222 81. Jegyzőkönyv a „Budapest Története" Szerkesztőbizottságának 1959. II. 26-i üléséről. 9 A „Budapest története okleveles emlékei" szabályzattervezete. BTM Középkori Osztály. •° Mind a másolatokat, mind a regesztákat három példányban kellett legépelni. !1 MOLLAY Károly: Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlimg des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. (MHB 1). Budapest 1959. 257