Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

BUDAPEST KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ FORRÁSOK ÖSSZEGYŰJTÉSE őrzése volt a feladat, illetve a különböző okmánytárakban megjelentek beazonosítása is megtörtént. Ebben az esztendőben kéziratos és nyomtatott okmánytárakból kb. 300 db olyan 1301 és 1350 közötti oklevéllel egészítették ki a meglévő anyagot, amelynek az eredetijét nem találták meg, ezekből kb. 150 db került volna be a kötetbe.

64 Fontos változást jelentett, hogy Budó Jusztin az Anjou-kori rész sajtó alá rendezése során az előbbiekben részletesen ismertetett kritikák szellemében felülvizsgálta a gyűjtemény vonatkozó részét, így pl. közös mutató összeállítását határozták el a két kötethez.

65 Az előző fejezetben ismertetett másolási-kivonatolási elképzelés szerint azokat az okleveleket, amelyekről rövid tartalmi összefoglalók készültek volna (ahol csak a Főváros területéhez köthető személyek a fontosak), időrendben illesztették volna az okmánytár törzsébe, amelyekről pedig az előzőnél is tömörebb kivonatokat készítettek (a budai káptalan kiadványai esetében), azokat függelékben vették volna fel. Ez utóbbi megoldás Csánki elképzeléseiben is szerepelt már. Ányos Lajos azzal a lehetőséggel is számolt, hogy ezeket nem közölnék, hanem a kéziratos gyűjteményben kapnának helyet.

66 A II. kötet ugyan nem látott napvilágot, de korrektúrapéldánya túlélte az ostromot

67

, ez alapján meg lehet állapítani, hogy a fenti koncepció miként valósult (volna) meg. A kéziratban alkalmazott tipográfiai megoldások és a szerkesztési módszerek nem tértek el jelentősen az I. kötetéitől és itt is újraközölték volna a már kiadott, de fontos okleveleket. Az első kötethez hasonlóan tárgyi és filológiai jegyzeteket itt nem csatoltak, és az oklevelekre vonatkozó kritikai és egyéb adatok sorát sem bővítették az apparátusban. A forrásanyag közlésének módszerében viszont már eltértek Gárdonyi elveitől. Teljes szövegű oklevélszövegek mellett a forrásanyag egy részét regesztában akarták publikálni. Ez utóbbi csoportba a nem közvetlen budapesti vonatkozású oklevelek tartoztak, pl. a nyúlszigeti apácák Pozsony megyei birtokaira vonatkozó adatok vagy nem Budapest területéhez kapcsolható ügyben említett budai polgár esetében. Meg kell jegyezni, hogy egyes forrásszövegek tartalmától, illetve jelentőségétől független volt az, hogy bővebb vagy rövidebb regeszta formájában vették fel, sőt néha a teljes szövegű és a kivonatos közlés elválasztásának tartalmi alapja sem világos. A regeszták szerkesztési elvei közül a következők állapíthatók meg. A magyar nyelvű szövegbe latin idézeteket illesztettek. 1.) Az oklevélben előforduló dátumokat. 2.) Átíró okleveleknél a formula fontos információt hordozó részét, pl. az átírt diploma kibocsátása óta időközben Buda város kezére került birtokokra vonatkozókat. 3.) Közvetlen budapesti vonatkozású szövegrészeket, pl. birtokok vagy események helyének meghatározását, személyek tisztségére, társadalmi állására és jogi státusára alkalmazott kifejezéseket, intézmények megnevezését. 4.) Mértékegységeket. 5.) Egyes jogi terminusokat. BFL XV. 12. 1. d. 5. t. Budó Jusztin levele Szendy Károly polgármesternek. 1943. X. 5. BFLXV. 12. l.d. l.t. 39., 41. ,42. és 55. sz. Az I. kötet mutatója 1943-ban készült el. (BFL XV. 12. 1. d. 5. t. Kovács Lajos levele Szendy Károly polgármesternek. 1943. XII. 29. BFLXV. 12. l.d. l.t. 38. sz. BFL XV 12. 2. d. 11-12. t. A kézirat egyes részeit 1939 és 1943/1944. között szedték ki a Főváros házinyomdájában. 247