Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

Kis PÉTER - PETRIK IVÁN elutasította a szerkesztő újításait, mert sok esetben nem lehet megállapítani, hogy hol van szó az eredeti okmány csonkaságáról, hol pedig a szerkesztő rövidítéséről. Más recenzió pedig a kihagyásoknál a pontozott vagy szaggatott vonal helyett alkalmazott „etc." kurziválását hiányolta. A vélemények egyike nem tartotta konzekvensnek a közlési módot, pl. a kivonatokban szereplő nevek átírásánál. Akadt olyan kritika is, amely a sorozat terveit alapjaiban vélte elhibázottnak, és nem tartotta célravezetőnek a korszakok szerint tagolódó könyvsorozatot, hanem egységes proveniencia, azaz egyes levéltárak anyaga szerint haladva folyamatosan kiadni a Főváros múltjára vonatkozó forrásanyagot. Ezzel ugyanis egyrészt ellenőrizni, illetve kiegészíteni lehetett volna az addigi gyűjtést, másrészt pedig a későbbiekben bevonandó levéltárak anyaga nem kényszerítette volna ki az állandóan újrakezdődő pótkötetek megjelentetését. Szintén a koncepciót érintette az az észrevétel, hogy az oklevelek tartalmi jelentőségének különbségét a közlési forma nem tükrözi következetesen, így regesztában kellett volna közölni az egyházi testületeknek Budapest területén kívüli birtokaira vonatkozó, nagy részben már publikált okleveleket, hasonlóképpen a nagy terjedelmű oklevelek néhány soros budapesti vonatkozását. A recenzensek szűkszavúnak tartották az apparátust, hiányolták a személy- és helyneveket azonosító tárgyi jegyzeteket, továbbá a szövegvariánsok feltűntetését. Végül egybehangzóan kiemelték a kötetnek azt a nagy hiányosságát, hogy elmaradt a névmutató összeállítása.

59 Az első kötet megjelenése után az Anjou-kori rész kiadása került napirendre.

60 Az 1939-ben megfogalmazott terv szerint a II. kötet 1301-1342. évek közötti anyagot tartalmazta volna, az Anjou-kor másik felét külön kötetben kívánták megjelentetni. A koncepció még a sajtó alá rendezés során is változott: 1941-ben a két kötetet elválasztó határ az 1350. esztendő lett volna, és az elsőben összesen 430 oklevéllel számoltak, ez utóbbi szám két évvel később 369-re módosult.

61 Budó Jusztin és Ányos Lajos 1939-ben megállapították az elvégzendő feladatokat: 1.) a kataszterkészítést a gyűjteményben nem szereplő oklevelekről, majd ezek másolását, illetve fényképezését, 2.) a meglévő másolatok ellenőrzését, 3.) a kiadandó darabok kiválogatását, 4.) a közlési elvek megállapítását, 5.) „A diplomatariumok adatainak számbavételét," 6.) a név- és tárgymutató összeállítását, 7.) az elkészült kézirat korrektúráját és javítását.

62 A teendők listájából ugyanúgy látható, hogy a több mint negyedszázada épülő gyűjtemény igencsak messze volt a nyomdakész állapottól. Ezt mutatja az is, hogy 1937. és 1940 között (Budó Jusztin irányítása alatt) 539 másolat és regeszta készült, ezek közül 269 volt Anjou-kori, ez utóbbi mennyiség körülbelül felét teszi a Csánki-időszakban gyűjtött, 1301 és 1387 közötti anyagnak.

63 1943-ban a II. kötetbe szánt, de addig megfelelő módon le nem másolt oklevél ellen59 A tárgyalt recenziók: FEKETE NAGY 1937; HÁZI 1937; KNIEZSA 1939. 60 BFLXV. 12. l.d. 3.t. 15. sz. 61 BFL XV. 12. 1. d. 5. t. Kovács Lajos levele Szendy Károly polgármesternek. 1943. december 29. 62 BFL XV. 12. l.d. 1. t. 36. sz. Budó Jusztin e munkafázisokhoz vette a Belitzky János által készített másolatok és regeszták átvételét is. 63 BFLXV. 12. l.d. l.t. 55. sz. 246