Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

BUDAPEST KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ FORRÁSOK ÖSSZEGYŰJTÉSE részének kiadását.

54 Ugyanő - Csánki véleményével szemben - azzal érvelt, hogy a teljességre törekvő gyűjtés beláthatatlan időre elhalasztaná a kiadást. Egy évvel később Gárdonyi egy tíz kötetes okmánytárral számolt, amelyekhez majd pótkötet(ek) csatlkozna(k),

55 nyilván a későbbi kutatómunka során esetlegesen felmerülő hiányok betöltésére. Az elhatározást következő két évben a gyűjteményben lévő Árpád-kori diplomák száma 102-ről 320-ra nőtt. A tekintélyes gyarapodást leginkább az okozta, hogy a korábbi publikációkból ismert, budapesti vonatkozású oklevelek szövegét újra lemásolták a levéltári példányokról.

56 Ez azt is jelenti, hogy a Csánki-korszak két évtizedében legfeljebb csak regisztrálták, jegyzékbe vették az okmánytárak budapesti vonatkozásait. Maga a corpus egyébként jelentősnek mondható számban tartalmazott ismeretlen vagy kiadatlan oklevelet (kb. 40 db.).

57 A kötetet szerkesztő Gárdonyi Albert az oklevélszövegek közlésében néhány esetben eltért az un. akadémiai szabályzattól. A fontosabb eltérések a következők. 1.) Nem különböztette meg a sziglák feloldását és az olvashatatlanná vált részek kiegészítését, hanem ezek egységesen szögletes zárójelben hozta le. 2.) A szándékosan elhagyott szövegrészeket „etc." rövidítéssel jelölte, hivatkozva a vatikáni másolati kötetek középkori gyakorlatára, illetve azzal érvelve, hogy a hazai oklevéladásban viszont ritkán alkalmazták ezt, ezért az „etc." elkülöníthető az eredeti oklevél szövegtörzsétől. 3.) Az átírt okleveleket nem zárójelbe tett utalással tüntette fel, hanem kezdő és zárószavak közé illesztett „etc.

"-vei. „Hagyományos" eljárást követett a szerkesztő az oklevél-szövegek elé írt rövid tartalmi kivonatok esetében. Tárgyi jegyzetek adatait az oklevélszöveget követő apparátusban hozta le, az esetleges kritikai megjegyzések mellett ide került az átírásokra vonatkozó utalások latin szövege is. Átíró okleveleket csak akkor közölte teljes szöveggel, ha az lényeges többletinformációt tartalmazott. Amennyiben az oklevélnek csak rövid részlete bírt budapesti vonatkozással, akkor csak a kezdő- és záróformulát, valamint az illető részt közölte.

58 Az egykorú könyvismertetések számos ponton kifogásolták Gárdonyi megoldásait. Ezek egy része az „akadémiai" szabályzattól való eltéréseket érintették, hogy pl. nem különíti el a szokásos rövidítések feloldását) és az olvashatatlan részek kiegészítését, szögletes, illetve kerek zárójellel. A bírálatok közül volt, amelyik teljesen í4 1934. X. 28-án a 173.762/1934-XIV. sz. polgármesteri határozat rendelte el a gyűjtemény 1301 előtti darabjainak a sajtó alá rendezését, ld. még BTOE I. XVIII. Gárdonyi javaslata a kiadásra: BFL XV. 12. l.d. 3. t. 4. sz. 55 BFL XV. 12. l.d. 3.t. 21.SZ. 56 BTOE I. X-XL, XIV. Ányos Lajos a MOL-ban, Fekete Nagy Antal a Szepesi Káptalan Levéltárában, Gárdonyi Albert a vatikáni Levéltárban. Lukcsics Pál pedig a Veszprémi Káptalan Levéltárában végezte a munkát. Ányos Lajos írta át az erdélyi és a (többi) felvidéki levéltárak ide vonatkozó okleveleit, fényképek alapján, valamint a MNM és az Egyetemi Könyvtár másolati példányaiból, amennyiben az eredetiek hiányoztak. A heiligenkreuzi apátság anyagából pedig a Haus- Hof- und Staatsarchiv közreműködésével készíttettek másolatokat. 57 BFL XV. 12. 1. d. 3. t. 21. sz. és a BTOE I. e beszámolóval tartalmilag összefüggő előszava. 58 BTOE I. XV-XVI. 245