Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259
Kis PÉTER - PETRIK IVÁN Budapesttől távol eső levéltárak anyagára igaz, hanem furcsa módon nem nézték át teljesen addig a kiadott, illetve kéziratos okmánytárakat sem. 48 Másrészt viszont igen tágan értelmezték a Budapesti vonatkozások kiemelését, ezért már 1934-ben felmerült az összegyűlt anyagból a tárgyhoz szorosan nem tartozó darabok „kirostálása." 49 Figyelemre méltó, hogy 1941-ben is az ellenőrző kutatások során nemcsak az derült ki, hogy három Árpád-kori oklevél elkerülte a gyűjtők figyelmét, hanem az is, hogy a Lukcsics Pál által készített másolatok tele voltak hibával. 50 Mályusz Elemér 1954ben a gyűjtés hibájául rótta fel, hogy amíg gondosan lemásoltak nyomtatásban már megjelent okleveleket, sok budapesti vonatkozású forrást nem vettek fel, becslése szerint összefüggő oklevél-együttesek 60 %-a maradt ki. 51 Ez utóbbi tény számokkal is alátámasztható: a Mályusz-vezette középkori csoport a Magyar Országos Levéltár 104000 darabból álló Diplomatikai gyűjteményéből, mintegy 12000 budapesti vonatkozású oklevelet találtak, a Csánki-gyűjtemény az ostrom előtt - ahogy arról fentebb már volt szó - számos külföldi és szinte valamennyi hazai, összesen kb. 100 levéltár állományából összeszedett 4500-5000 másolatból, illetve kivonatból állt. Ez azt jelenti, hogy jóval nagyobb anyagból jóval kevesebbet találtak vagy másoltak le. 52 A hiányosságok és a hibák mögött több okot is lehet gyanítani. Kézenfekvő magyarázatot az a tény, hogy a korabeli levéltárakban az anyag (így a középkori oklevelek) nyilvántartása nem volt megfelelő, ami főleg a vidéki archívumok esetében jelentett problémát a kevés idővel rendelkező kutatók számára. Másfelől a kevésszámú közreműködő, illetve a már említett nehézségek nem tették lehetővé a minden közgyűjteményre és az egyes közgyűjtemények teljes anyagának rendszeres és alapos átnézését. A válogatással és feldolgozással kapcsolatos gondok pedig a rögzített és egységes elvek hiányában kereshetők. A gyűjtemény úttörő jellege, fontossága és értéke mindazonáltal nem volt megkérdőjelezhető és hamarosan felmerült, hogy szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tegyék. A forráskiadvány koncepciója és a „Budapest történetének okleveles emlékei" Jóllehet Csánki Dezső nem tartotta a gyűjteményt publikálásra érettnek, 53 1934-ben az ellenőrző bizottság, Gárdonyi Albert javaslatára, elhatározta a gyűjtés Árpád-kori 48 BFL XV. 12. 1. d. 3. t. 15. és 55. sz. 1933-ban Gárdonyi úgy ítélte, hogy a veszprémi káptalan és Pozsony város levéltáraiból gyűjtött anyag revízióra szorult. L. BFL XV. 12. 1. d. 2. t. A Csánkigyűjtemény kiegészítése. Sipőcz polgármester határozata. 1933. VIII. 31. Gárdonyi Albertnak a hátlapra írt átvételi elismervénye. 49 BFL XV. 12. l.d. 3.t. 4. sz. 50 BFL XV 12. d. 4. t. Borsa Iván levele Budó Jusztinnak. 1941. VII. 30. 51 BTM Adattár M 222-81. Jegyzőkönyv a Budapest Története Szerkesztőbizottság 1954. XII. 17-én tartott üléséről, 6. 52 BTM Adattár M 222-81. A Budapest Története kutatások terve. 53 BFL XV 12. 1. d. 3. t. 15. sz. Csánki 1928-ban úgy nyilatkozott, hogy még nincs szó az összegyűjtött anyag közzétételéről. L. BFL XV 12. 1. d. 7. t. Csánki Dezső levele Kari Imrének. 1928. V 14. Csánki egyébként már az „Emlékiratban" felvázolta a forráskiadvány tervét, illetve annak technikai részleteit, pl. a facsimilék, pecsétábrák és egyéb rajzok illusztrációként való felhasználását. (L. BFL XV 12. l.d. 3. t. „a" sz.) 244
