Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Szemző Hanna: Balesetek és társadalmi szabályozás Budapesten a XIX-XX. század fordulóján 215-234

BALESETEK ÉS TÁRSADALMI SZABÁLYOZÁS BUDAPESTEN A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN A megfelelő viselkedéshez, az áhított rend és fegyelem eléréséhez a közlekedési eszközökön olyan hivatalos szervekre is szükség volt, akik felügyelték és többkevesebb sikerrel be is tartatták a szabályokat. A zugligeti katasztrófát követő héten, amikor a lapok és a politikusok választ kerestek a kérdésre, hogy miként fordulhatott elő ilyen súlyos tömegbaleset, gyakran felvetették ezen szervek felelősségének a kérdését. Ebben a liminális fázisban a sajtó jóvoltából egy inkompetens, felelőtlen és már szinte cselekvésképtelennek tűnő hatóság képe rajzolódott ki, különösképpen ami a város vezetését illeti; ez pedig felvetette egy sokkal aktívabb rendfenntartó hatóság szükségességét. Nincs semmiféle rend. A közönséget nem szoktatják fegyelemhez...Nem elég azt mondani, hogy „nem szabad". Gondoskodjék a hatóság, hogy egy ember fölszállhasson úgy, hogy nem tépik le a ruháját és nem öklözik meg. Az érkezési és indulási végállomásokat szabályozni kell, amint az külföldön történik?

1 A fenti sorokban a baleset után három nappal megjelenő Pesti Hírlap, saját érvelését alátámasztandó, az ügyben interpelláló Rácz Károly törvényhatósági képviselőt idézte. A képviselőnek és a felháborodott szerkesztőségnek annyiban igaza volt, hogy a felelősség kérdését roppant bonyolultan szabályozták. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a felügyeleti és ellenőrzési jogkörökért a különböző hatóságok között is harc folyt.

38 A közlekedési vállalatok felett egyaránt ellenőrzést gyakorolt a fővárosi tanács, a kereskedelmi miniszter, a belügyminiszter, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a Magyar Királyi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség. Mindemellett a rendőrségre hárult az a feladat, hogy érvényt szerezzen a szabályok betartásának az utcákon és a tömegközlekedési eszközökön. A kereskedelmi miniszter volt az, aki felügyelte a közlekedési vállalatok és a főváros törvényhatósága közötti megállapodásokat, és neki kellett jóváhagyni a legfontosabb egyezményeket. Beleszólhatott továbbá abba is, hogy miként alakuljanak a közlekedési dolgozók munkakörülményei. Ennek megfelelően egy 1896-os rendeletében a BKVT és a BVVV alkalmazottai számára is a MÁV alkalmazottakhoz hasonló munkakörülményeket követelt, így kívánva biztosítani, hogy megfelelő módon lássák el feladataikat, hogy lehetőleg csökkenjenek a balesetek.

39 Hasonló szellemben fogant a főváros 1893-as rendelete is, amelyik igyekezet határt szabni a rendszeres túlóráztatásoknak.

40 A megfelelő működés további biztosítéka volt az 37 Pesti Hírlap, 1900. június 7. 3. 38 A kereskedelmi miniszter 1896-ban szóvá is tette a felelősségek szétszóródását és a munkát akadályozó állandó kisebb harcokat, utalva arra, hogy a helyi hatósággal folytatott küzdelem megnehezíti a közlekedési vállalatok felügyeletét. Vasúti és közlekedési közlöny. 1896. augusztus 30. 980-981. 39 Uo. 980-981. 40 „Szabályrendelet a Budapest főváros területén lévő vagy ezután létesítendő közúti vaspályák közlekedése tárgyában, 526/1893", BFL, XI, 1511/d,2, 28.§ -33.§. 225