Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Szemző Hanna: Balesetek és társadalmi szabályozás Budapesten a XIX-XX. század fordulóján 215-234

SZEMZŐ HANNA méretétől, forgalmától, elhelyezkedésétől függően 6 és 18 km/h között változott a megengedett maximális sebesség.

31 A közlekedési vállalatok is behatóbban foglalkoztak a szabályozás kérdésével, ami egyébként a rendőrség, a főváros törvényhatósága és a kereskedelmi miniszter kompetenciájába tartozott. A BKVT részletes tanulmányt készíttetett 1903-ban, javaslatokat téve a sebesség korszerű szabályozására. A tanulmány érdekessége, hogy nem csupán utcákra lebontva határozták meg a lehetséges maximális sebességet, hanem az egyes forgalmasabb épületek előtt még további korlátozásokat is bevezetettek.

32 Hasonló szellemben szabályozott 1909-ben a Rendőri Lexikon, amely előírta, hogy minden kereszteződés, iskola, templom, gyár és forgalmas utcaszakasz előtt lépésben haladjon a villamos.

33 A tömegközlekedés fejlődése nem csupán az újonnan megjelenő járművek használatának a szabályozására vonatkozott, de ezzel párhuzamosan - és részben emiatt - egy új, bizonyos szempontból szigorúbb városi rend formálódását is elősegítette. Már a villamos megjelenése előtt számos rendszabály rögzítette, hogy miként kell vagy lehet közlekedni a nyilvános térben. Eleinte azonban nem állt rendelkezésre külön szabályrendelet minden egyes közlekedési eszközre kidolgozva, ezek majd csak az 1880-as években jelentek meg egymás után. Egy 1885-ös rendeletben, érzékelve Budapest gyors átalakulását, a törvényhatóság megtiltotta az ökrösszekerek használatát a Nagykörúton belül, a várban, az Andrássy úton, a Király és a Rottenbiller utcában. Allatok persze ezután is maradtak még az utcán. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy még ugyanebben az évben elrendelték: minden közlekedési eszköz csak lépésben haladhat, amennyiben állatcsordával találja szemben magát. További, a városi rend kialakulása szempontjából fontos újdonság volt az 1886-os szabályrendelet, amelyik kötelezővé tette Budapest belterületein a jelzéssel ellátott megállók létesítését; így kívánták megakadályozni, hogy az utazást megszakítva, bárhol le lehessen szállni. Négy évvel később már a közlekedés irányát is szabályozták: mindenkinek a baloldalon kellett haladnia és csak jobbról előzhetett.

34 A gyalogosok is arra kényszerültek, hogy lassan tudomásul vegyék az egyre sűrűbben közlekedő járművek jelenlétét; bár elvileg szabad volt a sínek között is járniuk, a villamos - illetve a lóvasút - közeledtével viszont azonnal el kellett hagyniuk azt. Tilos volt továbbá bárminemű tárgy vagy árú elhelyezése a síneken, illetve a villamosok/ lóvasútak érkezésére figyelmeztető csilingelés utánzása. A szabályok áthágása rendőrségi nyomozást vont maga után.

35 A forgalom akadályozása egyébként már korán, egy 1879-es rendelet következtében komolyan büntethető cselekedetté vált. Ennek értelmében akár 50 forint is kiszabható volt arra a személyre, aki áruval, hordóval, vagy egyéb más tárggyal feltartotta a forgalmat.

36 31 „Utazás a villámon", Új Idők, 1895. április 14. 318-319. 32 „A menetsebesség a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság hálózatán", BFL, XI, 1511 /i, 1, 1-6. 33 RÉDEY-LAKY 1909. 121-123. 34 MEDVECKI 1972. 10-13. 35 „Szabályrendelet a Budapest főváros területén lévő vagy ezután létesítendő közúti vaspályák közlekedése tárgyában, 526/1893". BFL, XI 1511/d, 2, 85.§-91.§. 36 MEDVECKI 1972. 10-13. 224