Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS felvásárlásoknak az ingatlan piaci értékének növelése céljából kivitelezett korszerűsítő felújításaira találunk példát két másik bérház esetében is. A gr. Tisza István utca 16. szám alatti, 1838/1839-ben épült bérház 1932-ben kivitelezett felújítási-korszerűsítési munkálatait feltételezhetően már a gr. Wimpffen Siegfried helyébe lépő új tulajdonos, a Budapest Székesfővárosi Vásárpénztár Nyugdíjintézete finanszírozta.

45 1932-ben az I. emeleti etage-fűtés bevezetésén kívül nagyszabású belső átalakításokra, a lakások korszerűsítésére és a közös WC-k megszüntetésére került sor.

46 Az 1890-es évekig magánszemélyi tulajdonban szállodaként üzemeltetett, 1839/1840ben épült Nádor utca 5. szám eladását követően az új tulajdonos, a Trieszti Általános Biztosító Rt. által kivitelezett funkcióváltást és ennek megfelelő átalakítást élt át. Az 1900-as évek legelején véghezvitt külső és belső átépítés eredményeképpen egy, a korszerű központi fűtés- és melegvíz-szolgáltatás bevezetésével is megnövelt értékű bérház állt működésbe a biztosítóintézet befektetéseként.

47 A Lipótváros magánszemélyi tulajdonban álló bérházainak részvénytársasági felvásárlása - az adásvételt követő korszerűsítő beruházások révén - az ingatlanállomány minőségére és piaci értékére gyakorolt hatásával feltehetően filtrációs folyamatokat indukált. A kortárs építészek által egészségtelensége és a modern szemléletű funkcionális kívánalmaknak való meg nem felelése miatt kárhoztatott körfolyosós bérháztípus terveztetésével szakító építészeti megújulás az egy-, két-, és legfeljebb háromszoba-hallos lakástípust terjesztette. A XIX. század és az 1930-1940-es évek bérházainak gyökeresen eltérő lakáskínálatát a korabeli lakásigények összefüggésében kell vizsgálni. A két világháború közötti lakáskeresletet két tényező, a középosztályi elszegényedés és a nemzedékváltás nyomán a középosztályi lakásideál átalakulása határozta meg. A középosztály anyagi lehetőségeinek változása a háromnégyszobás, a magánszférát és a reprezentációs teret a hálószoba-ebédlő-szalon hármasában szigorúan elválasztó dualizmuskori lakásideál helyett a kétszobás lakások iránti keresletet élénkítette, megteremtve a kor legkeresettebb és legkelendőbb lakástípusát, az átlagosan 110 m

2-es kétszoba-hallos lakást.

48 A kereslethez alkalmazkodó befektetők így legfeljebb háromszoba-hallos lakásokat építettek, míg a négyszobás lakás teljesen eltűnt az új épületek lakáskínálatából, de már a háromszoba-hallos lakások kiadása is gondot okozott.

49 A dualizmus kori középosztályi lakásideál át45 Az ingatlan 1928-ban még gr. Wimpffen Siegfried, 1933-ban pedig már az említett nyugdíjpénztár tulajdonában állt. (Budapesti czím- és lakjegyzék 1928. és Budapesti ingatlanok címtára 1933.) 46 A felújításra vonatkozó adat forrása: Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Rt. Tervtára. Tudományos dokumentáció. Budapest, V. József Attila utca 16. Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat, Műemléki Osztály - Tudományos Csoport, 1973. 17. 47 BIBÓ 1988. 145-146. 48 „A múlt idők építészetének a kislakás teljesen elhanyagolt terrénuma volt. A háború utáni idők gazdasági és szociális körülményei építészetünk legaktuálisabb problémájává tették azt. Egyrészt a kereseti lehetőségek csökkenése középosztályunk tagjait a régi négy-ötszobás lakásokból a három-, kettő-, sőt egyszobás lakásokba kényszerítették; így vált a bérházépítés legégetőbb problémájává a kislakásos bérház". (VASVÁRI 1934. 13.) A kétszoba-hallos lakástípus átlagos nagyságát Kotsis Iván építész adja meg (KOTSIS 1941. 2). 49 KOTSIS 1941.2. és UŐ. 1942.9. 195