Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

NAGY AGNES Elöregedő és megújuló bérházak: lakáspiac a két világháború között A lipótvárosi ingatlankínálat két világháború közötti dinamikáját XIX. századi építésű, elöregedett bérházainak 1930-as években meginduló szanálása adta.

41 Leromlott állapotú bérházak vásárlása és újak építése révén a helyben székelő részvénytársaságok is motorjaivá váltak az ebben az évtizedben meginduló, a városrész ingatlanállományának modernizálását célzó szanálási folyamatnak: „A budapesti ingatlanpiacon erőteljesen növekedett a kereslet az utóbbi hetekben olyan bérházak iránt, amelyek helyén úgynevezett bontásos építkezést lehet adómentes alapon végezni. Különösen a belsővárosban tapasztalható a kereslet ilyen házak iránt, noha a legtöbb ház olyan erős kezekben van, amelyek nem akarnak birtokuktól megválni. (...) Tavasszal sok építkezés indul meg ilyen alapon a fővárosban. Mint építkezési szakkörökből halljuk, a Rákóczi úton különösen sok ilyen építkezés lesz. Úgy számítják, hogy körülbelül egy év leforgása alatt a Rákóczi útról teljesen eltűnnek a régi egy- és kétemeletes házak, amelyeknek helyébe modern ötemeletes palotákat emelnek. (...) A következmények máris mutatkoznak. (...) A beépítetlen ingatlanok ára erősen emelkedik. A régi Lipótvárosban is megindul lassanként ez a folyamat és a Nádor ucca, Bálvány ucca tájáról eltűnnek a régi házak."

42 Egy magánszemélyi tulajdonban elöregedő lipótvárosi bérház pénzintézeti felvásárlásával járó építészeti modernizálás tipikus példája a gr. Tisza István (ma József Attila) utca 12. szám alatti bérház sorsa. A báró Kohner Ágoston, majd özvegye tulajdonában álló ingatlan valószínűleg özv. Kohner Ágostonné halálát követően került eladásra a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének Országos Nyugdíjpénztára számára.

43 A régi ház bontásával megüresedett telken 1939/1940-ben épült fel a modern, lakások mellett a földszinten üzleteknek, az alsó emeleteken pedig irodáknak is helyet adó többfunkciós bérház. A Medgyaszay István által tervezett épület a konzervatív építészeti gondolkodás és az azzal szembehelyezkedő, technikai és esztétikai téren is újító modern, funkcionalista szemlélet váltásának jegyében született. Alaprajzi megoldása az Ujlipótváros 1930-as évekbeli kiépülése során kipróbált zárt lépcsőházas, viszonylag homogén lakásállományú, a háromtraktusos hallos kialakításra alapozott típust képviselte.

44 A részvénytársasági " Az 1930-as években Budapest belső városrészeit illetően megjelenő szanálási törekvéseket említi CSANÁDI-LADÁNYI 1992. 51. 12 „Tömegesen indul meg a bontásos építkezés Budapest belső részeiben". Magyar Közgazdaság 1936. április 16. 8. A Bálvány utca ma Október 6. utca. 13 A következtetés alapja, hogy a ház 1938-ban már nem özv. Kohner Ágostonné, hanem Kohner Etel tulajdonában állt. Bár a szakirodalomban eddig nem sikerült a régi, háromemeletes bérház nyomára bukkanni, egy századfordulós fényképen azonban pontosan azonosítható: a XIX. századi bérházak jellegzetes képét mutatja. (JALSOVSZKY-TOMSICS 1996. 62. „A pestiesen „zabgőzösnek" nevezett omnibusz a Fürdő utcában, 1905 körül".) A képen a Dunapart felé haladva a Derra-ház (József Attila u. 16.) utáni kereszteződést követően a második épületben fedezhető fel a kérdéses ház, a II. világháborúban megsemmisült, akkori Fürdő utca 10., majd 1924-től gr. Tisza István utca 14. szám mögött. 14 Az 1930-as évek budapesti lakóházépítése terén kibontakozó újításokról lásd: FERKAI 2001. 19-20, 57. A József Attila u. 12. szám alatti TÉBE-ház irodalma: Magyar Építőművészet 1943. április; továbbá FERKAI 2001. 100-101. 194