Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

NAGY AGNES rekonstruálni: sok esetben nem lehet megítélni, hogy újonnan kialakított társbérlettel állunk-e szemben, vagy csak a társbérlő személyének cserélődésével. A forráshiány miatt azonban az 1950-es évek háztartás-szerkezetét - e korlátokkal együtt is - éppen a lakónyilvántartások alapján tudjuk megközelíteni. Bár ugyancsak a házak szintjén, de a népességnek csak egy részét regisztráló választói névjegyzékek a Horthy-korszakot és az 1945-1960 közötti időszakot felölelően 1930 és 1954 között állnak rendelkezésünkre hiánytalanul. Ezen időtartamon belül kilenc évből használhatók egyrészt az országgyűlési, másrészt a törvényhatósági választói névjegyzékek: az 1935., 1938., 1943., 1944., 1947. és 1949. évi országgyűlési, valamint az 1930., 1945., 1950. és 1954. évi törvényhatósági választói névjegyzékek.

27 A Horthy-korszak négy eltérő időpontból fennmaradt országgyűlési, illetve törvényhatósági választói névjegyzékei nem teszik lehetővé, hogy összeállítsuk a házak főbérlőinek és lakóinak teljes jegyzékét. Abban a kérdésben, hogy egy-egy ház esetében a föbérlők és a lakók mekkora hányada rendelkezett választójoggal, és hogyan változott arányuk az időben, csak becslésre támaszkodhatunk. A választójog 1925. évi, majd 1938. évi törvényi szabályozása országos szinten 1931-ben a választók összlakossághoz viszonyított 29,4%-os, 1935-ben 33,7%-os arányát biztosította.

28 Az 1938. évi új választójogi törvénynek a választópolgárok számának alakulására gyakorolt hatásában az ún. II. zsidótörvénynek a választójogot is érintő rendelkezéseivel kell számolnunk. Az 1939. évi IV. te. a törvény alapján zsidónak minősülő személyeket kizárta a választójogból, így az 1943. és 1944. évi választói névjegyzékek már egy jelentősen szűkített névsort tartalmaznak. Ha az 1941-hez időben legközelebb eső, a II. zsidótörvény által még nem érintett, és így a föbérlők 1941. évi összetételéhez legközelebb álló 1938. évi választói névjegyzéket tekintjük, megállapíthatjuk, hogy az 1938-ban már biztosan a hét vizsgált házban lakó föbérlők 30%-a nem jelenik meg a választói névjegyzékben. A Horthy-korszak választójogának cenzusos jellegéből fakadó korlátaink mellett a választói névjegyzékek korabeli összeállítási gyakorlata is nehézségeket támaszt a kutatás előtt. 1934-ben Illyefalvi I. Lajos a választói névjegyzékek pontatlanságai között az időközben elhunytak felvételét, az új lakóhelyre költözöttek és a házasságot kötött nők kétszeres felvételét, továbbá a nyaralók kihagyását sorolta fel.

29 27 A Lipótváros néhány szavazókörének 1938., 1940., 1941. és 1942. évi országgyűlési választói névjegyzéke véletlenszerűen maradt meg a közjegyzői iratanyagban, Barcs Béla és Lázár Ferenc lipótvárosi közjegyzők iratai között (BFL (Budapest Főváros Levéltára), VII. 178. Barcs Béla közjegyző iratai, és VII. 179. Lázár Ferenc közjegyző iratai). A választási törvény előírása szerint ugyanis a választókerület székhelye szerint illetékes közjegyzőnél is el kellett helyezni a választói névjegyzék egy példányát: „A névjegyzék egy példányát el kell helyezni annál a királyi közjegyzőnél, akinek működési köre a választókerület székhelyére kiterjed. Ha a választókerület székhelyére több közjegyző működési köre terjed ki, a központi választmány a névjegyzéket szavazókörönként megfelelően szétbontja és azt a közjegyzői irodák helyi fekvésének lehető figyelembevételével osztja szét akként, hogy ahhoz az illető szavazókör választóközönsége legkönnyebben hozzáférjen; a választóközönséget pedig hirdetménnyel tájékoztatja, hogy mely szavazókörök névjegyzéke melyik közjegyzőnél található." (1938.-XIX. te. 52. § (2)) 28 HUBAI 2001. 57. 29 ILLYEFALVI 1934. 188