Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS TARSADALM

I ÁTRÉTEGZŐDÉS évekbeli nyomtatványtól eltérően nemcsak a lakó nevét, lakásban tartózkodásának jogcímét (főbérlő, albérlő, családtag, háztartási alkalmazott, vendég), apja és anyja nevét, születési helyét és idejét, foglalkozását, beköltözésének és kiköltözésének időpontját és új lakhelyének címét tartalmazta, hanem a lakó vallását is. Az 1950es évektől kezdődően használt lakónyilvántartásokban ezzel szemben egy további rovatként a munkáltató nevét és címét is feljegyezték. Miután a lakókönyvekbe nemcsak a főbérlők, hanem a kórházból frissen hazakerült újszülöttektől kezdve a családtagokon, háztartási alkalmazottakon, al- és ágybérlőkön keresztül a vendégekig mindenki bejegyzésre került, aki valamennyi ideig is az adott ház valamely lakásában tartózkodott, a teljes lakóközösség lakásonkénti nyilvántartása olyan időszakban - az 1950-es években - teszi lehetővé a háztartás-szerkezet vizsgálatát, amikor az egy lakásban élők körét már semmilyen más forrásban sem érhetjük el. A lakások szerinti regisztrálás, az 194l-es és az 1945-ös lakásívekkel egybevetve, a lakások megosztott használatáról, a társbérletesítés 1950-es években elért arányairól, a társbérletekben együtt élők kilétéről informál. A lakónyilvántartások társadalomtörténeti forrásként való használata azonban pillanatnyilag térben korlátozott. Minthogy módszeres levéltári begyűjtésükre eddig nem került sor, a magánszemélyeknél - az egykori és jelenlegi házfelügyelőknél - személyes kötődés motiválta megőrzés esetlegességeibe és a hozzáférhetetlenségbe ütközünk. A lakónyilvántartó könyvek vezetésének gyakorlata szerint az újonnan megnyitott könyvekbe ismételten bekerültek a korábban beköltözött, de még a megnyitás időpontjában is a házban lakó személyek adatai. Ez a gyakorlat magyarázza a vizsgálat időintervallumán messze kívül eső lakónyilvántartások használhatóságát, hiszen így az általunk vizsgált időszak alatt beköltöző lakókról is informálhatnak. Az 1950-1960as évek nyilvántartási gyakorlata azonban több szempontból is nehézséget támaszt a kutatás előtt. Egyrészt a foglalkozás-rovat kitöltése folyamatos javítással, felülírással történt, minden egyes esetben, amikor a lakó foglalkozása, illetve munkahelye megváltozott. E gyakorlat következtében nem mindig lehet rekonstruálni, hogy mi volt az adott személy társadalmi helyzete a lakáshoz jutás időpontjában. Másrészt, bár a lakónyilvántartás külön rovatban jegyezte fel a beköltözés időpontját, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem feltétlenül a tényleges beköltözés időpontját rögzítette. 1949-ben az összesen huszonkét beköltözésből tizenhat november 1. és 8. között lett regisztrálva. A feltűnő időbeli egybeesés mögött azonban nem egy „tisztogatási akció", hanem a bejelentési kötelezettség elrendelése áll. Egy 1949. október 18-án kiadott belügyminiszteri rendelet ugyanis előírta, hogy „az 1949. év november hó 1. napjának 0 órájában az ország területén állandóan lakó minden személyt - a területenkívüliséget élvező személyek kivételével - állampolgárságára, nemére és korára, továbbá arra való tekintet nélkül, hogy állandó lakásán be van-e jelentve, az 1949. évi november hó 1 és 15. napja közötti időben állandó lakásán be kell jelenteni."

26 Ennek fényében a szembetűnően egybevágó időpontok feltehetően nem a tényleges ott lakást, hanem a bejelentés időpontját rögzítették. Amellett, hogy a beköltözés regisztrált időpontja nem minden esetben a tényleges beköltözést jelzi, a kiköltözési időpontok regisztrálása is mutat hiányosságokat. Hiányos bejegyzésük folytán pedig a társbérletek alakulását nehéz 458.300/1949. B. M. sz. rendelet. 187