Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

NAGY AGNES közelítés ugyancsak korlátozottan van jelen a XX. századi Budapest városnegyedeinek történeti vizsgálatában. Az antropológiai és szociológiai látásmódot és módszereket ötvöző közösség-tanulmányok (community studies) figyelme a nagyvárosi lokális közösségek - például a szegénytelepek, mint marginalizált csoportok zárt lakóhelyi közössége, vagy a lakótelepek - szerveződési mechanizmusaira irányul. A lokális közösségekben, városnegyedekben fragmentait nagyvárosi társadalom vizsgálata terén Ambrus Péter szociológus ferencvárosi kutatását emelhetjük ki.

19 Annál is inkább, mert egy budapesti városnegyed társadalmának életmódját és mentalitását a politikai hatalom által teremtett egzisztenciális kényszerekhez való alkalmazkodás folyamatában értelmezte. A Ferencváros Ferenc körút - Mester utca - Haller utca - Üllői út által határolt belső magjának társadalmán azt vizsgálta, hogy 1945 után a politikai hatalom létfeltételekbe való beavatkozására milyen alkalmazkodási stratégiákkal válaszolt a helyi népesség, hogyan alakult át e kényszerek között a városrész társadalmának szervezőelve, az ott lakó egyes társadalmi csoportok életformája. A városrészben az I. világháború után a magasabb státusúak kiköltözésével egy megrendült anyagi helyzetű, deklasszálódó középosztályi, és egy kisiparosi-kiskereskedői réteg által dominált, vegyes szociális összetételű, de egymással szimbiózisban élő népesség alakult ki, mely számára az életmód-mintákat erősen a deklasszálódó, és így a kispolgári életszínvonal felé tendáló középosztályi réteg nyújtotta. Bár a városrész periferizálódása már a két világháború között megindult, a leromlott fizikai és szociális szintre 1945 után süllyedt, amikor is a politikai rendszer csak egy beszűkített és ellenőrzött kisipari tevékenységet engedélyezve döntő módon avatkozott be a helyi népesség egzisztenciális feltételeibe. A helyi keretek közül kilépni nem tudó, helyben maradó kisiparosok és kiskereskedők a slumosodó városrészben egy marginalizálódó társadalmi rétegként maradtak kontinuusak. A lokális közösséget szervező társadalmi kapcsolatokhoz és viszonyokhoz az egyéni életpályák megismerésén keresztül közelítő antropológiai és szociológiai elemzésekhez a történetírás mikrotörténeti irányzata áll legközelebb látásmódjában. A mikrotörténelem egyik klasszikusává vált vizsgálat, Maurizio Gribaudi torinói munkásnegyed-kutatása szintén a mindennapi életbe behatoló politikai hatalomnak egy nagyvárosi lokális közösség szerveződésére gyakorolt hatását vizsgálja.

20 Gribaudi kérdésfeltevése arra a problémára irányul, hogy miként volt képes a fasizmus behatolni egy torinói munkásnegyed életébe, miért és milyen utakon tudta a városrész társadalmának szerveződését megbontani és átalakítani. Három generáció több mint kétezer családi pályáját elemezve a munkásnegyedet a folyamatosan ki- és beáramló népesség életútjainak kereszteződésében, állandó újjáalakulásában értelmezi. A kvantitatív és a mikrotörténeti megközelítés, forrásadottságainknak köszönhetően, budapesti városnegyedek társadalomtörténeti vizsgálatában is jól ötvözhető. A fővároson belül városrészek, bérházak és bérlakások között folyamatosan migráló népességet a népszámlálási lakásívek, választói névjegyzékek, címtárak és lakónyilvántartások, mint a nagyvárosi társadalom tagjainak lakóhely szerinti nyilvántartásai, rögzítik számunkra különböző időpontokban lakóhelyhez kötötten. Az életciklus, a 19 AMBRUS 1986. 20 GRIBAUDI 1987. 184