Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS vételét, és új bérlőknek, elsősorban bombakárosultaknak történő kiutalását szervező hatósági elosztást az ostromot követő első napokban megjelent új lakásrendeletek kiterjesztették. A hatósági elosztás az ostromkárok nyomán Pesten 1945. január 18. után jelentkező tömeges hajléktalanság problémájának átmeneti kezelése érdekében vált szükségessé. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 18-án a háborús viszonyok következtében elhagyottá vált lakások ügyében lakáshivatal felállítását rendelte el.

8 A bombakárosultak elhelyezésének szükségessége mellett a hazatérő régi bérlők és az 1944. március 19. után behelyezett új bérlők jogainak összeegyeztetése a társbérletesítés első hullámához vezetett, az indokolt lakásszükséglet fogalmára alapozva. A család nagysága és a családfő foglalkozása szerint meghatározott indokolt lakásszükséglet mértékét meghaladó lakásrészek igénybevehetővé váltak. Az 1945. évi kényszerállapotok között született átmeneti hatósági lakáselosztást - a szabad bérlakás-forgalmat lakások és lakrészek igénybevételével korlátozó, és társbérletesítő gyakorlatával - a 6.000/1948. Korm. számú rendelet véglegesítette. Miután 1948ban az államosított bankok és más vállalatok tulajdonában lévő bérházak a Közületi Ingatlan Központ felállításával állami kezelésbe mentek át, a piaci bérlakás-forgalom maradékának felszámolása és állami monopolizálása az 1952. évi bérház-államosítással vált teljessé.

9 A zsidónak minősített lakások 1944-ben történt igénybevételéhez hasonlóan az 1950-es évek budapesti társadalmának két nagy, lakások tömeges megüresedésével járó cserélődési hulláma, az 195l-es kitelepítés és az 1956-os emigráció kormányzati kezelése ugyancsak beépült a fővárosi lakásínség problémájának kezelésébe.

10 A Budapesten 1951. május 21-én megkezdett kitelepítési akciónak a nyilvánosság felé is meghirdetett célja volt a fővárosban az 1940-1950-es évek fordulójára kialakult túlzsúfolt lakáshelyzet enyhítése a felszabaduló lakások újraosztása révén. A Szabad Nép kitelepítést hírül adó hivatalos bejelentése szerint „a kitelepítettek lakásait dolgozók, elsősorban sztahanovista vagy nagycsaládos ipari munkások kapják meg".

11 Az 1956-os emigrálások nyomán megüresedett és nyilvántartásba vett lakások ügyében intézkedő kormányrendelet alapján az elhagyott lakások felett a lakásügyi hatóságok a fennálló jogszabályok szerint rendelkezhettek.

12 Az 1944-től jelentkező politikai beavatkozások - társadalmi összetételénél fogva - többszörösen is érintették a Lipótváros népességét. Az 1941-ben 38%-ban izraelita főbérlők által lakott, de a zsidóellenes intézkedések által ennél magasabb arányban érintett Lipótváros esetében nem csak az 1944/1945-ös periódusban, a zsidónak minősített lakások újraosztása kapcsán valószínűsíthető nagyarányú érintettség.

13 A sztereotípia vagyonos vállalkozó zsidó polgárság által lakott Lipótváros-képéhez képest felekezeti és társadalmi rétegződésében is összetettebb, heterogén népességű városrész társadalma további tényezők folytán is markáns átrendeződésnek volt kitéve. Egyrészt, a gazdasági élet államosítását mint egy magántisztviselők, szabadfog8 34/1945. M. E. sz. rendelet. 9 9.390/1948. Korm. sz. rendelet és az 1952. évi 4. sz. törvényerejű rendelet. 0 HEGEDŰS-TOSICS 1982. 9. 15. és 19. ' „A budapesti kitelepítésről". Szabad Nép 1951. június 17. 3. 2 8/1956. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet. 3 Az izraelita főbérlők városrészenkénti százalékos arányát közli: Statisztikai Értesítő 1942. július. 151. 181