Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

NAGY AGNES gálatát megkezdve, a népszámlálási lakásívek, választói névjegyzékek, címjegyzékek és lakónyilvántartások felhasználásával annak hét, nem statisztikai mintavétel, hanem a forrásadottságok véletlenszerűsége alapján kiválasztott bérházát vizsgálom.

1 Az elemzésnek az egyéni-családi életutak mikroszintjén nyíló lehetőségeihez képest jelen tanulmány a társadalmi változások lakáspiaci kontextusban megközelített vizsgálatának módszertani-forráski-itikai tapasztalatait és a hét ház bérlőközössége kvantitatív - statisztikai módszerű - elemzésének első eredményeit összegzi.

2 Az I. világháború alatt bevezetett, majd az azt követő években kiterjesztett hatósági lakáspiaci szabályozás fokozatos felszámolásával 1933-ban helyreálló szabad bérlakás-forgalom újbóli korlátozására 1941 őszén került sor első ízben.

3 Egy 1941 szeptemberében életbelépő rendelet a közszolgálati alkalmazottak lakásszükségletének biztosítása érdekében - amennyiben a lakások szabad bérbeadása útján ez nem megoldható - lehetővé tette a lakatlan, elhagyott vagy megüresedő lakások, valamint a nagylakások önálló lakás céljára is alkalmas részének igénybevételét.

4 1942 januárjában egy újabb lakásbérleti szabályozás a megjelölt lakások körének igénybevehetőségét a közszolgálati alkalmazottakon kívül mindazok javára kiterjesztette, akiknek az adott lakásban való elhelyezését a közérdek megkívánta.

5 Bár ezek a háborús lakásügyi szabályozások már lehetővé tették bérlakások hatósági igénybevételét, a fővárosi lakáspiac tömeges átrendeződését a budapesti zsidóság 1944. június 20. és 23. között végrehajtott összeköltöztetése idézte elő. Zsidónak minősülő személyek lakásainak igénybevétele előtt már 1944. április 28-án megnyílt a lehetőség: az ezen a napon hatályba lépő, „a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása" tárgyában kiadott 1.610/1944. M. E. számú rendelet jogszerűvé tette az ún. indokolt lakásszükségletet meghaladó lakásaik igénybevételét. A lakások tömeges megüresedését azonban nem ez a rendelet, hanem a fővárosi zsidóság ún. csillagos házakba való összeköltöztetése eredményezte.

6 Az összeköltöztetés nyomán megüresedett lakások kiutalását a polgármester előbb a kerületi elöljárók hatáskörébe utalta, majd 1944. július 9-től a belügyminiszter felügyelete alatt álló lakásügyi kormánybiztos gyakorolta a hatósági jogokat a lakások igénybevételére és új bérlők kijelölésére.

7 Az 1944-ben a zsidónak minősített lakások igénybe1 A szakdolgozat keretei között megkezdett vizsgálat: NAGY 2003. A hét vizsgált bérház: Nádor u. 5., Nádor u. 6., Mérleg u. 9., Mérleg u. 11., József Attila u. 12., József Attila u. 16. és Hercegprímás u. 13. 2 Egy, a hét közül kiemelt bérház, a Nádor utca 5. szám bérlőközösségének mikroszintű változásait lásd: NAGY 2004. 3 Az I. világháború alatti és a két világháború közötti lakásügyi szabályozások összefoglalását lásd: BORSOS-NÉMETH 1938. 4 6.740/1941. M. E. sz. rendelet, 6. § 1-5. pont. 5 590/1942. M. E. sz. rendelet, 12. § 2. pont. 6 147 501/1944.-IX. számtól 147 514/1944.-IX. számig terjedő polgármesteri rendeletek. 7 „A kerületi elöljárók már megkapták az utasítást arra, hogy az elhagyott zsidó lakások igénybevételével haladéktalanul gondoskodjanak a bombakárosultak elhelyezéséről." („Ne rohanja meg a közönség a lakáshivatalt!" Új Magyarság 1944. június 29. 7. Közli: BENOSCHOFSZKY-KARSAI 1960. 335.) A lakásügyi kormánybiztosi jogkört a 2.510/1944. M. E. sz. rendelet hozta létre. 180