Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178

SCHWEITZER GÁBOR tartható".

26 Az indokolás a továbbiakban hivatkozott a háborús években tapasztalt „határtalan és hirtelen" vagyoneltolódásokra, aminek következtében vagyontalan emberekből „máról-holnapra" milliomosok lettek. Ennek következtében a fővárosban nem érvényesülhet a virilizmus legfőbb erénye, hogy a virilis jogon bekerülő bizottsági tagok „értékes konzerváló erő"-vel gazdagítják az önkormányzati testületet. A virilizmus mellőzését a javaslat intellektuális szempontokkal is igazolni igyekezett, amennyiben a főváros választóinak „értelmi színvonaláéban kellő garanciát látott arra nézve, hogy a megválasztandó bizottsági tagok működésük során nem egyes társadalmi rétegek, hanem az „egész fővárosnak minden vonatkozású érdekeit" fogják képviselni. Az „intellektuális" virilizmust preferáló elgondolás jegyében bizonyos állások, illetve tisztségek viselői, a javaslat szerint 20-an - az MTA elnökétől a kincstári jogügyi igazgatóig - automatikusan tagjai lesznek az eljövendő fővárosi törvényhatósági bizottságnak. A nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának 1920. május 3-án kelt jelentése a törvényhatósági bizottság választott tagjainak létszámát a javaslatban előirányozott 180-ról 240-re emelte fel, megnyugtatván a kétkedőket, hogy még így is több mint egyharmadával fog csökkenni a bizottság összlétszáma a korábbi 400-hoz képest. Csekély mértékben ugyanakkor - 20-ról 22-re - emelte azok számát, akik állásuknál, illetve tisztüknél fogva kerülhetnek majd a törvényhatósági bizottságba.

27 A létszámcsökkentés kétségkívül összhangban állhat - szervezetszociológiai szempontból - a működés hatékonyságának és a tagok személyes felelősségének a növekedésével. E törekvések azonban már a múltban is hangot kaptak, miként a virilizmus visszaszorítása, illetve eltörlése sem volt egészen új keletű elgondolás. Visszaugorhatunk az 1872. évi XXXVI. te. megszületésének időszakáig, hiszen már akkor nyomós érvekkel - antidemokratikus jellegének kidomborításával - igyekeztek a fővárosi virilizmus intézményesülését megakadályozni. Bevezetése mellett végül is az a megfontolás bizonyulhatott döntő jelentőségűnek, miszerint a polgári átalakulást megtestesítő kereskedelmi, ipari és banktőke - azaz a mobil tőke - képviselőit a jogalkotó a virilizmussal a közügyekben való aktívabb részvétel reményében nemcsak honorálni, hanem motiválni is kívánta.

28 A főváros kiegyezést követően fellendülő gazdasági élete - aminek következtében a kissé provinciális Pest-Budából egy dinamikusan fejlődő, közel milliós lélekszámú, európai léptékű nagyváros lett annak minden erényével és árnyoldalával - strukturálisan átrendezte a legtöbb adót fizetők társadalmi összetételét is, amennyiben a hagyományos, főként házingatlanra alapozott legtöbb állami egyenes adót fizető virilisek mellett a mobil tőke reprezentánsai a századfordulóra számottevő közgyűlési pozíciókat szereztek. Függetlenül attól, hogy - átlépve a XX. századba - a mobil tőke virilistáival szemben a tradicionális, házingatlan-tulajdonos virilisek bizonyultak aktívabbnak a főváros közgyűlésében, a virilizmussal szembeni, változatlanul a demokratikus deficitre hivatkozó ellen26 Uo. 214. 27 52. szám. A nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának jelentése a "székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról" szóló 32. számú törvényjavaslat tárgyában, in: Nemzetgyűlés irományai (1920). 350-351. 28 Lásd VÖRÖS 1998. 130. 166