Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178
A FŐVÁROSI TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG ÚJRASZERVEZÉSE 1920-BAN érvek nem veszítettek jelentőségükből. Ugyanakkor arra a sajátosságra is utalnunk kell, miszerint a századforduló törvényhatósági bizottsági választásain a választásra jogosultak csekély hányada élt csupán törvény adta jogaival, ami szükségszerűen a várospolitika klikkesedéséhez vezetett. A törvényhatósági bizottság összetételének reformját érintő javaslatok, közgyűlési határozatok maguk is kilátásba helyezték, de legalábbis üdvözlendőnek tartották a virilizmus száműzését. E reformlépésekre azonban nem került sor, mert hiányzott a megvalósításához elengedhetetlenül szükséges kormányzati hátszél. A virilizmus fővárosi elejtésétől - tágabban a fővárosi közigazgatás reformjától - az első világháborút megelőző időszakban vélhetően azon megfontolás miatt tartózkodott a kormányzat, mert okkal tarthatott attól, hogy e követelés végiggyűrűzött volna a törvényhatóságokon, illetve a községeken, ami beláthatatlan következményekkel járó politikai földcsuszamlást idézhetett volna elő. Annyit mindenesetre leszögezhetünk, hogy a főváros közgyűlése, legutóbb az összeomlás előtti esztendőkben az általános, titkos választójog közeli bevezetésének reményében határozatot fogadott el a virilizmus eltörléséről. 29 Az 1920-as javaslat tárgyalása idején azonban - okulva az 1918/19-es tapasztalatokon is - már kifejezetten nem a törvényhatósági demokratizmus növelése vezérelte a jogalkotót a fővárosi virilizmus eltörlésekor, jóllehet a választójog - még ha külső hatásra és csak átmeneti jelleggel - kétségkívül szélesre tárta a kapukat a polgárok előtt. A virilizmus intézménye egyértelműen a letűnt liberális kor politikai s társadalmi ideáira s berendezkedésre emlékeztette az új hatalmi elit exponenseit 30 . Ennek megfelelően a virilizmus kiiktatása nemcsak a múlt tagadását, hanem a liberális politikai hagyománnyal való szembehelyezkedést is markánsan kifejezésre juttatta. Még akkor is, ha 1920 folyamán - s az azt követő években - csak a főváros esetében rendelkeztek elegendő munícióval ennek kérlelhetetlen keresztülvitelekor. Paradox módon tehát a választójog demokratikus kiterjesztése - ezzel párhuzamosan pedig a virilizmus száműzése - volt szükséges ahhoz, hogy a budapesti városházán hatalomra segítse a demokratikus értékek iránt rendkívül kevés elkötelezettséget mutató keresztény-nemzeti kurzus képviselőit. 31 Vö.: SZENTÉ 1993.498-501. Gyáni Gábor egyértelműen szögezte le, hogy a virilizmus mellőzése „a gazdag (zsidó) nagypolgárság egy részének a törvényhatósági bizottságból való kirekesztését jelentette." Lásd: BÁCSKAI - GYÁNI - KUBINYI 2000. 216. A legújabb történettudományi összefoglalások is osztják azt az általam némiképp vitatott nézetet, miszerint - a Horthy-korszak tárgyalása kapcsán - a főváros önkormányzati életét már 1918 előtt is demokratikusabbnak tekintették a vidékhez képest. „Ez a dichotómia a Horthy-korszakban is megmaradt. (...) Minden szempontból demokratikus önkormányzati élet azonban a fővárosban sem alakulhatott ki, mert a baloldal [1925-ös - Sch. G. megjegyzése] választási sikereit kellőképpen ellensúlyozni tudták a törvényhatóság kinevezett, kormánytól függő tagjai." Lásd ROMSICS 2000. 231. Amennyiben a demokratizmusnak az a fokmérője, hogy szemben a vidéki törvényhatóságokkal a fővárosinál a választásos virilizmus érvényesült, úgy elsősorban arra az ellentmondásra kell utalnom, 167
