Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178

SCHWEITZER GÁBOR tartozott, igaz, a belügyminiszter határozata ellen a főváros a pesti törvényszékhez fordulhatott. A közgyűlés által elfogadott szabályrendeletek nem szorultak ugyan minisztériumi megerősítésre, ám a törvény lehetőséget biztosított arra, hogy az érdekeltek a kihirdetéstől számított harminc napon belül az illetékes miniszterhez forduljanak a szabályrendelet ellen. Ebben az esetben a minisztérium - a törvényhatóság meghallgatását követően - véglegesen döntött a szabályrendeletről. A fővárosi törvény a közigazgatási kerületek kialakítását - a választókerületekével egyetemben - a három egyesített város kebeléből alakult 34 fős bizottságra bízta. A törvény hatálybalépését követően létrejövő kerületi beosztás értelmében az önálló kerületként betagozódó Óbudán kívül a budai oldalon kettő, a pesti oldalon hét közigazgatási kerületet alakítottak ki.

8 A főváros szervezetének alapjait rögzítő 1872. évi XXXVI. te. - olvasható Sipos András értékelésében - „sajátos elegye a várost mindenekelőtt tulajdonosok és adófizetők gazdasági érdekközösségeként szemlélő klasszikus liberális felfogásnak, és a nemzet politikai önvédelmi eszközeként felfogott önkormányzatiságot a dualista rendszer hatalmi realitásaival összhangba hozni igyekvő jogászi bűvészkedésnek".

9 Ugyanakkor az a közigazgatás-politikai törekvés is kitapintható, amely Budapestet a többi törvényhatóság közigazgatási struktúrájához s autonómiájához rokonította, ám egyúttal - főváros jellegére tekintettel - attól meg is különböztette.

10 Két igazán lényeges változástól - a közigazgatási bizottság felállításáról rendelkező 1876. évi VI. tc.-től, és a fővárosi kerületi elöljáróságokról szóló 1893. évi XXXIII. tc.-től - eltekintve a főváros közigazgatására irányadó külső normák a dualizmus fennállása idején - az erre irányuló törekvések ellenére - sem változtak. A főváros adminisztrációja ugyanakkor, a központi igazgatás Bárczy István polgármester nevéhez fűződő 191 l-ben végrehajtott reformja révén, a fennálló közigazgatási és közjogi keretek között modernizálta a főváros „beligazgatását".

11 Az 1873-1918 közötti időszakban - az 1872. évi XXXVI. te. alapján - 13 alkalommal tartottak törvényhatósági bizottsági választásokat a fővárosban. Az utolsó választásra 1912-ben került sor. Tekintettel arra, hogy a megválasztott tagok egy részének mandátuma 1915-ben lejárt volna az 1915. évi VI. te.-kel a békekötést követő harmadik hónapig meghosszabbították a városatyák megbízatását.

12 A világháborús összeomlás azonban - még az őszirózsás forradalom győzelme előtt - megpecsételte az utolsó, „békeidőben" választott törvényhatósági bizottság sorsát, amennyiben 1918. október 18-át követően a bizottságot többé nem hívták össze. Az 1920. évi IX. te. megszületésének körülményei s közvetlen előzményei A történelem mellékszereplőinek nevét ritkán őrzi az emlékezet. Kollektív történelmi tudatunkban sincs kiemelt helye Usetty Ferencnek, jóllehet az alábbi eseménysoro8 WITTENBARTH 1931. 941; FLAXMAYER - MEDRICZKY 1934. 24-25; EGYED 1936. 74. 9 SÍPOS é.n. 14. 10 SARLÓS 1976. 114-115; CSIZMADIA 1976. 135-141. " SÍPOS é.n. 85-86. 12 WILDNER 1931. 503, 515. 162