Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178

SCHWEITZER GÁBOR Az 1872. évi XXXVI. te, a törvényhatósági bizottság jogállása A főváros közigazgatására irányadó alapintézmények - főpolgármester, polgármester, törvényhatósági bizottság, tanács, kerületi elöljáróság stb. -jogállását az 1872. évi XXXVI. te. határozta meg.

4 Tekintettel arra, hogy a törvény a fővárost önálló törvényhatósággá nyilvánította, a köztörvényhatóságokról szóló 1870. évi LXII. te.-re hivatkozással a főváros gyakorolhatta - a törvény korlátai között - az önkormányzatot, az állami közigazgatás közvetítését, továbbá közérdekű, sőt országos ügyeket is megvitathatott s véleményét nemcsak a többi törvényhatósággal, hanem a kormányzattal és a törvényhozással is közölhette. Arra nézve, hogy a polgári kor közigazgatás-jogi szakirodalma mit is értett a törvényhatóság fogalma alatt, elsőként Kmety Károly tömör álláspontját idézzük fel, akinek a véleménye szerint „a törvényhatóság - régiesen municipium -; önkormányzati szervezete a népességnek". Kmety ugyanakkor a meghatározott területet s az e területen lévő népességet - a törvényhatóság közönségét - tekintette a törvényhatóság alkotóelemeinek.

5 Némi hangsúlyeltolódást érzékelhetünk Nagy Ernő definíciójának felidézésekor, aki törvényhatóság alatt olyan területi alapon szervezett közjogi testületet értett, amely hatósági jogosítványokkal rendelkezik, s ezeket „mint önkormányzatot, és mint az állami igazgatás közvetítését állami felügyelet mellett" gyakorolja.

6 A főváros önkormányzati jogánál fogva a belügyeiben önállóan intézkedett, határozatot és szabályrendeletet alkothatott, amelyeket saját közegei által hajthatott végre. Mindezeken túl tisztviselőit megválasztotta s megállapította a közigazgatás költségeit - gondoskodva egyúttal annak fedezetéről -, végül, de nem utolsó sorban a kormánnyal közvetlenül léphetett érintkezésbe. A fővárosi törvényhatóság „egyetemét" a törvényhatósági bizottság képviselte, s amennyiben törvény másként nem rendelkezett, a hatósági jogokat a törvényhatóság nevében is gyakorolta. A törvényhatósági bizottság 400 főből állt, kiknek egyik felét a választójoggal rendelkező polgárok soraiból, míg másik felét az 1200 legtöbb egyenes állam adót fizető, ún. virilisek közül választották. A fővárosi törvény tárgyalása alkalmával a virilizmus intézménye körül éles viták folytak, minek következtében a jogalkotó végül is - a többi törvényhatóságtól eltérően - nem a nyers, azaz automatikus virilizmust vezette be a fővárosban, hanem érvényesítette a választás elvét. Elméletileg a törvényhatósági bizottsági tagok legalább részleges fluktuációját volt hivatva biztosítani az a technikai megoldás, miszerint a bizottság tagjait háromévenként 4 Megjegyzem, hogy az 1870. évi X. te. által életre hívott Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) - mint a kormányzat és a főváros által paritásosán irányított testület - nemcsak Budapest közigazgatására, hanem - tekintettel Budapest főváros státuszára - annak városképére stb. egyaránt hatással volt. Csak jelezni kívánom, hogy a főváros és az FKT között gyakori hatásköri és presztízsküzdelmek is folytak. Az FKT működésére nézve lásd DÉRY 1995. 80. 5 KMETY 1911.20. 6 NAGY 1897. Hasonló megközelítésben értelmezi a törvényhatóságok fogalmát Kiss István, egri jogtanár. Lásd Magyar közjog. 344-345. 160