Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178

Schweitzer Gábor A FŐVÁROSI TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG ÚJRASZERVEZÉSE 1920-BAN A városegyesítés kora A Borsszem Jankó című szatirikus lap szerkesztője - Agai Adolf- írói álnevén Porzó -, a XX. század elején írott visszaemlékezéseiben kedélyesen emlékezett vissza a „kétegy főváros" egyesítésének időszakára. „1872. január 3-a óta nem vagyunk már sem budaiak, sem pestiek, hanem vagyunk budapestiek. A törvényhozás forma szerint is érvényt szerzett oly viszonynak, mely valójában évszázadok óta áll fönn. Eleinte a hatalmas Buda, az ősi királyi fok kevélyen nézett alá a szegény porgyennekre, mely ott túl a nagy folyamon hevert és játszott a porban. Csakhogy az gyorsan fejlett. A pórgyermek csinos hajadonná serdült, majd hódító szépre vált. Most már ez tekintett át az öregedő Budára büszke mosollyal. De hát elvégre is egymásnak voltak szánva. A Lánchíd jegygyűrűje, hosszú mátkaság után, örökre kapcsolta össze őket. A szövetség, az ünnepies esküvő azonban csak a föntebb felrótt esztendő elején esett meg. S hogy éppen újévkor történt, számtalanon siettünk üdvözlő látogatójegyeinket a nemes új párnak átadni. Mohó örömmel jegyezgettük leveleink hegébe a régi Pest helyett az új Budapestet"'.' A budai és pesti oldal összeházasításának Agai által megörökített históriája persze szépíti a valóságot, hiszen hallgat a „házasságközvetítői" szerepet jótékonyan vállaló királyi magyar kormány szerepéről, amelynek a közreműködése nélkül a „mátkapár" ki tudja, mikor talált volna egymásra. A tény azonban ettől még tény maradt: Pest és Buda egykori szabad királyi városok, tovább Óbuda egykori mezőváros 1872. évi XXXVI. te. által kimondott egyesítésével - Budapest néven - régi-új fővárosa lett Magyarországnak. Budapest révén ugyanakkor - Kajtár István találó megállapítását idézve - a hazai városok jogának törvényi szintje, a tengermelléki Fiume státuszától eltekintve, „trialisztikussá" vált.

2 A vármegyékkel együtt szabályozott törvényhatósági jogú városok (1870. évi XLII. te.) és a községi törvény keretei között szabályozott rendezett tanácsú városok (1871. évi XVIII. te.) mellett megjelent- a városi jogállású települések harmadik, ám magától értetődően egyetlen várost csatasorba állító alappilléreként - a sajátos jogállású törvényhatósági joggal felruházott főváros, Budapest. Ezzel átmenetileg le is záródott a vármegyei, városi és községi önkormányzatok kiegyezést követő - a polgári átalakulást előmozdító - első jelentős reformkorszaka.

3 1 ÁGAI 1907. 133. 2 KAJTÁR 1992.79. 3 A hazai városok polgári kori törvényi szabályozásának részleteivel ezúttal nem foglalkozom. Annyit azonban szükséges megemlíteni, hogy a városok jogállására irányadó normákat - az erre irányuló, a XX. századra is átnyúló törekvések ellenére - sem szabályozták különálló városi törvényben. A témára vonatkozó gazdag szakirodalomból lásd CSIZMADIA 1941. 171-192; SARLÓS 1976. 25-115; CSIZMADIA 1982; továbbá PÖLÖSKEI 1995. 223-225. 159