Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Mészáros Borbála: A helyi sajtó szerepe a főváros környékén : Kispest-Szentlőrinc, 1895–1918 137-157

A HELYI SAJTÓ SZEREPE A FŐVÁROS KÖRNYÉKÉN 1877-ben kb. 1000 lakosa volt a községnek: majorosok, földművesek, kisiparosok, fuvarosok, munkások lakták, s a lakosság egynegyede német anyanyelvű volt. A hetvenes években társaskocsik, 1888-tól keskenyvágányú (eredetileg iparinak épült) vasút szállította a kispestieket a fővárosba, a Ludovikáig. Jelentős hatással volt 1883ban a lajosmizsei vonal kiépítése Kispest határában, amely bekapcsolta a községet az országos közlekedésbe. A község fejlődése az 1890-es években vett komolyabb lendületet. Megalakul a Kispesti Takarékpénztár, újjáalakul a korábban kudarcot vallott Önkéntes Tűzoltó egyesület, átépítik az Üllői utat, megnyitják az első óvodát, polgári leányiskolát, tanonciskolát és a Kispesti Színházat. 1900-ban pedig megindult a régi vasút helyén a villamos, az Üllői úton a villany világítás, 1904-ben pedig hosszú évek gyűjtése után felépült a kispesti fogadalmi templom ,8 A lakosság túlnyomó része ekkor már kisiparos, kiskereskedő, gyári munkás ill. kispolgári-alkalmazotti réteg. Az iparosok már 1886-ban megalakították Ipartestületüket, amely a századfordulón már kb. 300 taggal működött. 1907-ben 14 üzem működött a község területén, de sokan jártak a szomszédos területekre is dolgozni.

19 Kispest 1910-re 30 ezres községgé nőtt, egy év múlva elszakadt a monori járástól és az újonnan szervezett kispesti járás székhelyévé vált, 1912-től pedig a fővárosi rendőrség hatáskörébe került. 1. Kispesti újságírók A Kispesten és Szentlőrincen korszakunkban megjelent 24 helyi lap összesen 70 szerkesztő és munkatárs nevét őrizték meg számunkra. Ezen személyek közül négyen három, öten két helyi lap fejlécén is jegyezték nevüket, míg a többiek csak egyetlen lapnál próbáltak szerencsét, legalább is Kispesten. A 70 személy közül mindössze 15 fő neve található meg a részletesebb életrajzi bibliográfiákban, de sokszor nem kispesti, hanem más jelentősebb tevékenységük (könyv, művészet, hivatalnoki-jogi pálya) révén váltak közismerté. Azon személyek között, akikről bármi minimális információnk van (42 fő) (többnyire magukból a lapokból, helyismereti irodalomból) a foglalkozásokat tekintve 8 pedagógus, iskolavezető, 8 hivatalnok-tisztviselő, 4 jogász, ügyvéd, 1 pap található, azonban többnyire az iskolai képzettség, tanult szakma nem ismert. Mindössze 5 esetben tudunk valamilyen helyi egyesületbeli tisztség vállalásáról, azonban az erre vonatkozó információink meglehetősen szegényesek. 4 esetben a szerkesztő-munkatárs községi hivatalos tisztségviselő volt: 2 esetben jegyző-anyakönyvezető, 2 esetben pedig bíró (az egyik csak jóval a lapszerkesztési tevékenysége után). Találunk nyomdászt, lakatosból lett politikust ill. festőt is közöttük. Kispesti tapasztalataink egybevágnak a szakirodalomban találhatókkal: e szerint a legtöbb vidéki lapalapító az 1920-as években nyomdatulajdonos, vagy nyomdai szakember, tanár, pap, ügyvéd, képviselő volt.

20 A századvégen azonban bizonyára sok képzetlen, tanulatlan ember foglalkozott újságírással: az 1885-ös vidéki lapki18 MOLNÁR 1972; ill. REÖTHY 1931 adatai alapján 19 MOLNÁR 1972.39-41. 20 THURZÓ 1928.39. 145