Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Mészáros Borbála: A helyi sajtó szerepe a főváros környékén : Kispest-Szentlőrinc, 1895–1918 137-157

MÉSZÁROS BORBÁLA adók kongresszusán egyik fontos reformötlet volt, hogy a lapszerkesztők igazolják középiskolai záróvizsgájukat, valamint, hogy vegyenek részt jogi, gazdasági és statisztikai tanfolyamon.

21 Lengyel Ernő sajtószociológiájában így festi le a szerkesztők helyzetét: „...a vidéki újságírók, szerkesztők nagyon jelentékeny százaléka nem hivatalos újságíró... van tanár, ügyvéd, kiadó, nyomdász, hivatalnok stb. A vidéki lap nem nyújthat annyi embernek tisztességes, biztos és méltó megélhetést, mint amennyire szükség van. Ilykép a szerkesztő ...olyanokhoz fordul, akiknek az ambícióját, a munkakedvét, esetleg intelligenciáját... a lapjavára gyümölcsöztetheti és akik viszont a lapban a lépcsőt, a kellemes és népszerű átmeneti állomást látják.. "

n Igen figyelemre méltó, hogy az ismert kispesti újságírók közel fele valamilyen más vidéki vagy fővárosi lap munkatársa, szerkesztője is volt, akár a kispesti tevékenyéggel egy időben is. Természetesen ez a nagy arány avval is magyarázható, hogy az újságírással több helyszínen, huzamosabban foglalkozó személyeknek nagyobb esélye van bekerülni az életrajzi bibliográfiákba, mint a csak Kispesten, akár csak néhány hónapig tevékenykedő lapmunkatársnak. Azonban véleményem szerint jellemzőnek mondható a jelenség: hogy a nagyobb mobilitású értelmiség egy része élete több állomásán, helyszínén is megpróbálkozik az írással, lapszerkesztéssel, a helyi értelmiség képviselőjeként a közvélemény irányításával. Ugyancsak figyelembe veendő az a tény, hogy Kispest társadalma, lakossága a századfordulón igen változékony volt, a vidékről és városból beköltözők jó része nem maradt sokáig a község kötelékében. Az 1897-es helyi címtárból

23 kb. 10 olyan személy azonosítható, akik akkor vagy a későbbiekben a helyi sajtó munkatársai és mindössze egy újságíróról tudjuk, hogy helybeli születésű. Jellemző, hogy az 1930as években készült helyismereti munkák, aktuális „helyi személyi lexikonok" már szinte egyetlen nevet sem ismernek a századforduló lapcsinálói közül. A lap fejlécén feltűntetett, ill. a beköszöntőt író neveken kívül többnyire ismeretlenségben maradnak a munkatársak. A cikkírókat gyakran egyáltalán nem tűntetik fel, gyakoriak az álnevek, a monogramok. Gyakran úgy tűnik, hogy a lapokat két-három fős szerkesztő gárda készíti, máskor egész névlisták, községi tudósítók kerülnek elő, mint pl. Seper Kajetán lapja esetében, mikor a szerkesztő halála után egy évvel mintegy 25 fős munkatársi csoportnak mond köszönetet az új főszerkesztő. Találunk köztük erzsébetfalvi ügyvédeket, kántort, közgyámot, Wekerle telepi iskolaigazgatót, helyi ügyvédeket, tanítókat, lelkészt és fővárosi munkatársakat is.

24 Számos esetben - lehet, hogy csak a presztízs emelése érdekében - említenek vidéki levelezőket, környékbeli tudósítókat. A szerkesztői gárdák a lapok rövid pályafutása ellenére igen változékonyak, a munkatársak minden kommentár nélkül távoznak, esetleg „más irányú elfoglaltság", „vidéki állások" miatt kénytelenek elhagyni a lapot, s csak néhány esetben derül ki 21 A vidéki hírlapírók... 1885. 22 LENGYEL 1910. 11-12. 23 MEYER 1897. 24 4=XIII/20. ( A kispesti lapokra a továbbiakban számokkal hivatkozom. Az első számjegy a bibliográfiában található sorszámot jelzi, a római szám az évfolyamot, az utolsó szám pedig a lapszámot.) 146