Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66

A KISCELLI TR1NITÁRIUS KOLOSTOR ÁTALAKÍTÁSA KATONAI CÉLRA (1784-1806) 14-én jelentette, hogy a Helytartótanácstól ismételten kérte, nyilatkozzon a Vallásalapnak nyújtandó jóvátétel összegéről.

34 A Helytartótanács a Vallásalapnak fizetendő megváltás összegét 52 805 forint 53 krajcárban jelölte meg. A Magyar Királyi Udvari Kancellária május 10-én jelezte a Haditanácsnak, hogy a Vallásalapot nem lehet a kiscelli kolostor berendezésének költségével terhelni, sokkal inkább kártalanítás jár részére, amely mértékének megállapítására a kancellária értékbecslést rendelt el, amit majd megküldenek egyeztetés céljából a Haditanácsnak.

35 A Haditanács erre június 1-én kelt válaszában közölte a Kancelláriával, hogy a katonai célú átalakítást az uralkodó rendelte el, ezért a császár döntésén múlik a fizetendő megváltás összege, melynek kalkulációjához a Magyarországi Főhadparancsnokság és a Helytartótanács együttműködése szükséges. Ezt június 4-én küldték Bécsbe, ám mivel az összeget a Haditanács még mindig túl magasnak találta, császári döntésért folyamodtak.

36 Az 1785. június 11-én kelt resolutio a fizetendő megváltás összegéről úgy rendelkezett, hogy a vallásalapnak nem az egyes objektumok ún. belső értékét („nicht nach ihrem innerlichen Werth") kell alapul venni, hanem azt, hogy az adott épület hasznosításából vagy eladásából milyen nyereséget tudna húzni a Vallásalap. A katonaságnak kaszárnya céljára átadandó épületek esetében azt kellett tehát figyelembe venni, hogy az adott épületbe beszállásolni kívánt létszám után mennyi hálópénzt (Schlafkreuzer) kellene fizetni, majd ezt az összeget az épület átalakítási költségével kellett csökkenteni.

37 A Haditanács által ennek alapján kiszámított becsérték 26 635 forint 48 % krajcár volt. A császár július 7-i resolutiojában azt a kérdést tette fel, hogy ez a becsérték figyelembe vette-e a berendezési tárgyak (asztalok, padok, fogasok stb.) értékét, illetve arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen épületnél szükséges egy gondnok alkalmazása, lehetőleg egy harctéri szolgálatra alkalmatlan félrokkant altiszt, akinek éves fizetését szintén a megváltási díj terhére kell kalkulálni.

38 A vallásalapnak fizetendő megváltási díjnál a Magyarországon számítandó kamatláb: 5% (az örökös tartományokban 4%) volt. A Vallásalapnak fizetendő megváltás öszszegére vonatkozóan végül az Udvari Haditanács Számvivősége (Hofkriegsräthliche Buchhalterey) készített július 11 -i dátummal pontos számítást.

39 Ez voltaképpen egy táblázatos kimutatás, amely először számba veszi a legénységnek (őrmesteri rangtól lefelé) járó hálópénzt (Schlafkreutz) és a tiszteknek járó kvártély egyenértéket (Quartier Aequivalent), majd az így kiszámított összeget tőkésítették, azaz kiszámították, hogy ez mekkora tőkének az 5%-a

40

, végül ebből a tőkeösszegből levonták az épület átalakítására és berendezésre költött összeget, továbbá levonták még az első évre számítandó javítási költségek tőkésített összegét (azaz a javítási költséget mint 5%-ot 34 HKR 1785, Dep. G., Protokoll 1541. 35 HKR 1785, Dep. G., Protokoll 1626. 36 HKR 1785. Dep. G., Protokoll 1788. 37 HKR 1785, Dep. G., Protokoll 1939. 38 HKR 1785, Dep. G., Protokoll 2053. A végső becsértéket a gondnok éves fizetése 300 forinttal csökkentette. 39 G.C. 1785-16-691. 40 Ugyanezzel a tőkésítési eljárással számították ki 1786-ban a pálos rend birtokainak értékét: az éves jövedelem 90%-át vették úgy, mint a birtokok értékének 4,5%-át (ld. CSÁSZÁR 1901. 422.). 13