Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66

ROSTÁS PÉTER beszorozták hússzal), továbbá a kaszárnyafelügyelő éves díjának ugyanígy tőkésített összegét is levonták. így jött ki végül a 23 635 forint 48 5/6 krajcáros, a Vallásalapnak fizetendő megváltási díj.

41 A táblázatos kimutatásból megtudható, hogy a kaszárnyává alakított kiscelli kolostorban 15 tiszt, és őrmestertől lefelé 721 ember elhelyezésével számoltak. A Helytartótanács a megváltási díj tisztázására október 4-én kérdéseket intézett a Főhadparancsnoksághoz. Egyrészt tudni akarta, hogy a templom és az egykori urasági fogadó is kaszárnyaként vagy csak raktárként fog-e szolgálni. Másrészt, hogy a számvivőség által kalkulált létszám tényleg hiánytalanul be fog-e költözni, főleg a tiszteknek járó pénz-egyenértékre való tekintettel. A Helytartótanács végül tudni akarta a megváltási díjat szintén módosító átalakítási költségeket is. November 2-i válaszában a Főhadparancsnokság kijelentette, hogy mind a templom, mind a fogadó épülete a legénység elhelyezését fogja szolgálni. A július 11-i, a számvivőség által használt adathoz képest ugyanakkor eltérően adták meg a beköltöző négy század összlétszámát: a szabadságolásokat is figyelembe véve összesen kb. 400 fő, ebből 4 százados, 4 fő- és 4 alhadnagy, valamint 2 zászlós. Az átalakítás költsége 22 258 forint 1/6 krajcár, amely azonban elképzelhető, hogy még növekedni fog. A kiscelli kolostor átalakítási költségeit, valamint az új éleslőszerraktárak építését, az uralkodó április 5-i sajátkezű levele értelmében, a Várbeli Úri utcában lévő egykori Kamara-épület („Kammeral-Haus", más néven parancsnoki épület, illetve „Burghausisches Haus", a várbeli 45. számú ház, azaz a mai Úri utca 58.) elárverezéséből befolyt összegből fedezték.

42 A licitációra június 13-án került sor magában a „kamaralis" házban,

43 s azt Jankovics Antal gróf vette meg 17 360 forintért.

44 41 A megváltási díj kiszámítási módját illetően egy általunk nem ismert 1785. július 12-i udvari reskriptum adott eligazítást (hivatkozik rá egy 1785. október 4-i helytartótanácsi levél, G.C. 178516-639), majd egy későbbi irat is tisztázza a kiszámítás módját: a Haditanács 1785. november 2-án küldött levele a Morvaországi és a Magyarországi Főhadparancsnokságnak (G.C. 1785-16-691). 42 KR 1785, Dep. G., Protokoll 1145. A Haditanács április 6-án utasította a Magyarországi Főhadparancsnokságot, hogy a budai Műszaki és Erődítési Igazgatóság tegye meg a szükséges intézkedéseket az árverés lebonyolítására. A Főhadparancsnokság április 13-án értesítette a császári döntésről a Magyar Udvari Kamarát és a budai Műszaki Igazgatóságot, és egyúttal megbízta ezeket a licitáció lebonyolításával és az abból majdan befolyó összegnek a budai hadikasszába való átutalásával (G.C. 1785-16-232). 43 Az árverésre az épület leírásával felhívás jelent meg a Magyar Hírmondóban („Tudósítások", 1785. május 28. 328.) és a Pressburger Zeitungban („Licitation", 1785, No. 4L, [p. 8.]). 44 Rabany alezredes június 14-én jelentette a budai Várparancsnokságnak, hogy az árverést a Magyar Udvari Kamara 1785. június 13-án megtartotta, és Jankovics gróf nevében Chaldi prokurátor ajánlotta a legtöbbet az egyébként 17 038 forint 11 krajcárra becsült épületért (G.C. 1785-16-384). 1785. július 14-én kelt az a resolutio, melynek értelmében az árverésből befolyt összeget a hadipénztárba kellett átutalni (HKR, 1785, Protokoll, G 2189). E tranzakciót, azaz a gróf Burghaus Otto- később Hadik-féle háznak a kiscelli épület átalakítására fordított elárverezését leírja RUPP Jakab is a helytartótanácsi és kamarai iratanyag alapján (RUPP 1868, 150-151.). 14