Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Szívós Erika: Budapest mint képzőművészeti központ a XIX-XX. század fordulóján 115-136
BUDAPEST MINT KÉPZŐMŰVÉSZETI KÖZPONT A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN jezetten kiállítási célokra tervezett épületre. A szecessziós épület (melynek műszaki megoldásaival azonban a későbbiekben folyamatos problémák voltak) az Erzsébet téren épült fel 1907-ben Vágó László és József tervei alapján. A telek megszerzését politikai tényezők is segítették: „Bárczy István, az új polgármester éppen akkor terjesztette elő nagyarányú kultúrprogramját és így a főváros nem tagadhatta meg egy ilyen kultúrintézetnek a kérelmét, különösen azért, mert annak Andrássy Gyula, az akkori külügyminiszter volt az elnöke." 18 Válságjelek először 1908 körül kezdtek jelentkezni. Ernst, az igazgató a régebbi tagok szemében túlságosan is elfogadta az újabb irányzatokat, és a Szalon régebbi, konzervatívabb művészgárdája - közülük sokan alapító tagok - féltek, hogy idővel a „modemek" ragadják majd magukhoz a Szalon vezetését. Az egykori szemtanú, Bende János értelmezésében ez állt a hátterében annak, hogy Ernst Lajost az 1909. évi közgyűlésen kibuktatták az igazgatóságból. Helyette Déry Bélát, a Nemzeti Szalon addigi titkárát választották meg ügyvezető igazgatónak. 19 Ernst Lajos távozása és a személyi változások nem jelentettek azonnali irányváltást; az egyesület művészetpolitikája továbbra is nyitott maradt. 20 Azonban a modernebb művészek java néhány év múlva már Ernst 1912-ben alapított új múzeuma körül csoportosult, s ekkortól a Szalon-beli kiállítások színvonala csökkenni kezdett. 21 A Nemzeti Szalonnal kapcsolatban fontos megemlíteni vidéken rendezett kiállításait is; ezek révén ugyanis a Szalon nagyon jelentős szerepet játszott abban, hogy a művészet - s ezen belül a modernebb irányzatok - a fővároson kívül is ismertté váljanak az országban. 22 A Könyves Kálmán Műkiadó Társaság 1906-ban létesítette kiállítási fórumát, a Könyves Kálmán Szalont, amely az egyik első igazán üzleti szellemű vállalkozás volt ezen a területen 23 . Több, akkoriban újdonságnak számító dolgot vezetett be; egyrészt a részletfizetéses művásárlást, másrészt a művészeti aukciókat (az elsőt Rippl-Rónai képeiből rendezték). 24 Az elsőként említett intézkedésnek az volt a jelentősége, hogy ezáltal az a középosztály, melynek anyagi lehetőségei egyébként nem tették volna lehetővé, hogy eredeti képzőművészeti alkotásokat vásároljon, így kisebb havi részletek fizetése révén hozzájuthatott azokhoz. A Könyves Kálmán Szalon egyaránt befogadta a modernek és a „műcsarnoki irányhoz" tartozó, konvencionálisabb festők munkáit. Az 1909-ban alakult Művészház Művészeti Egyesület főként csoportos kiállítások szervezésére vállalkozott. Noha elsősorban a modern irányzatok részesültek előnyben, a vezetés ügyelt rá, hogy egy iskola se nyomja rá túlságosan a bélyegét a Művészházra. Az intézmény igazgatója Rózsa Miklós volt, aki mind az első világ18 BENDE Kézirat C-II-20/II. 152. 19 BENDE Kézirat C-II-2Q/3. 155-156. Bende az igazgatóváltással egyidejűleg lett a Szalon titkára. Lásd uo. 20 BENDE Kézirat C-II-20/3.157. 21 BENDE János: Emlékeim, in: BENDE Kézirat C-II-20/3. 340. 22 A vidéken rendezett kiállításokról, azok fogadtatásáról lásd BENDE Kézirat C-II-20/3. 159-162; valamint A Nemzeti Szalon A Imanachja. 126-127. 23 Magyar művészet 1890-1919. 131. Lásd továbbá SZURCSIKNÉ MOLNÁR 1985. 160-180. 24 A Nemzeti Szalon Almanachja. 136. 121
