Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Szívós Erika: Budapest mint képzőművészeti központ a XIX-XX. század fordulóján 115-136
Szívós ERIKA háború előtti korszakban, mind a későbbiekben fontos szerepet játszott a modern művészet szervezésében. A vezetőségben, nyilván a Művészház tekintélyét emelendő, több gróf és báró is helyet foglalt, de az érdemi döntésekben a vezetőség modern felfogású, ám ekkora már elismert muvésztagjai - Iványi-Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Kernstok Károly, Rippl-Rónai József-játszottak tényleges szerepet. A Művészház a csoportos tárlatokon kívül egyes művészek gyűjteményes kiállításainak is helyet adott (pl. Tornyai János, Kernstok, Rippl-Rónai); rendeztek impresszionista kiállítást francia és magyar művészek alkotásaiból, az avantgárdé egyes iskoláinak reprezentatív műveiből stb. Ezáltal az intézmény sokat tett azért, hogy a modern művészetet a magyar közönséggel megismertesse. Az itthoni, akkor legradikálisabbnak számító irányok, például az aktivisták is itt mutatkoztak be először. 25 Az Ernst Múzeum Ernst Lajosnak, a Nemzeti Szalon korábbi igazgatójának a magánvállalkozásaként indult 1912-ben. A múzeum részben Ernst magyar történeti gyűjteményének elhelyezésére szolgált, részben kortárs kiállításoknak adott helyet. 26 A múzeum első retrospektív tárlatát Szinyei Merse Pálnak, a modern magyar festészet úttörőjének műveiből rendezték. A továbbiakban nemcsak kortárs magyar művészek kiállításainak biztosított helyet a múzeum, hanem régebbi magyar festők (pl. Munkácsy Mihály, Mányoki Ádám) életművének is, hangsúlyozva ezzel régi és új magyar művészet kontinuitását 27 . Az Ernst Múzeumban előadásokat, felolvasóesteket is rendeztek, és müvészmonográfiák megjelentetésére is vállakoztak; mindezek által a múzeum valódi modern szellemi műhellyé tudott válni. 28 Informális körök - kávéházi művészasztalok A dualizmus idején, különösen a századvégtől kezdve a művészeti élet szerves és fontos részét képezték a kávéházak. Minden olyan kávéháznak, melynek volt művészasztala, saját törzsgárdája alakult ki; bár az is gyakorinak számított, hogy egy művész több ilyen asztalnak volt a törzsvendége egyszerre. 29 A kávéházi asztaltársaságok tagjairól keringő anekdoták mindig hálás témának számítottak, ezért a művészasztaloknak viszonylag bő az irodalma. Számunkra viszont az adja a művészasztalok jelentőségét, hogy a bohém kávéházi élet oly sok visszaemlékezést megihlető leple alatt szakmai élet is folyt egyúttal - nyilván azzal összefüggésben, hogy a művészek idejük jelentős részét a kávéházban töltötték. Számos szakmai ügynek egy-egy kávéházi művészasztal volt a kiindulópontja. A Képzőművészek Egyesületének alakítását éppúgy, mint a Nemzeti Szalonét egy ven25 A Nemzeti Szalon Almanachja. 136-137; RÓZSA 1914. 6-13; Magyar Művészet 1890-1919. 131. 26 A kétféle tevékenység és koncepció alapos áttekintését lásd: RÓKA 1999. (Rövidebb változata: RÓKA 2001). 27 RÓKA 1999. 56. 28 RÓKA 1999. 57-58; valamint FARKAS 1932. 670-671. 29 Lásd RÓNAY Kézirat. Bendééhez hasonlóan ennek a kéziratnak is komoly hiányossága, hogy csak szöveg végi bibliográfiát ad, de nem jelöli, milyen forrásból idéz. A szöveg forrásnak is tekinthető annyiban, hogy RÓNAY a munka megírásakor számos még élő képzőművész szóbeli közléseire is támaszkodott. A meginterjúvoltak névsorát lásd RÓNAY Kézirat, bibliográfiában. 122
