Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Szívós Erika: Budapest mint képzőművészeti központ a XIX-XX. század fordulóján 115-136

Szívós ERIKA A Magyar Képzőművészek Egyesületével egyazon évben, 1894-ben létrejött Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület célja elsősorban az volt, hogy kiállítási lehetőséget teremtsen azoknak a művészeknek, akik a monopolhelyzetben lévő Műcsarnok működésével, zsürizési rendszerével elégedetlenek voltak, s akik úgy találták, hogy a Műcsarnokot uraló „klikk" hátrányos helyzetbe hozza őket. Szükség volt tehát egy olyan helyre, „ahol a művészek képeiket és szobraikat állandó művásár formájában kiállíthatják és elárusíthatják."

n A Nemzeti Szalon megalakulását nagy várakozás előzte meg, és a „hazafias, művészi érzelmektől áthatott magyar sajtó" támogatásával az előkészítő bizottság olyan propagandát csinált az egyesületnek, hogy az rögtön a kezdetkor 437 taggal alakult meg.

12 (Összehasonlításképp: a Magyar Képzőművészek Egyesületének 1899-ban, öt évvel a megalakulás után 140 tagja volt.'

3

) A Nemzeti Szalon kimondottan igyekezett támaszkodni a társadalom támogatására. A hivatalos elnevezés („Nemzeti Szalon magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete") jelzi, hogy az alapítók nem kívánták kizárni a laikusokat, sőt kifejezetten arra törekedtek, hogy kellő számú jómódú, és/vagy magas társadalmi állású pártfogó tag lépjen be az egyesületbe. Az egyletnek mindig két alelnöke volt, egy művész és egy műpártoló. Az egyesület egyben klubjelleget is öltött. Az alapításkor „egyesek ellenezték a kiállítások és a kaszinóélet öszszekapcsolását, de a többség ennek fenntartását kívánta, mivel az ott kialakuló társasélettől, a művészek és a közönség közötti közvetlen érintkezéstől várták a művészet iránti érdeklődés és ezzel kapcsolatban a művásár fellendülését."

14 A kitűzött cél meg is valósult; arisztokraták és nagypolgárok mellett egyre szélesebb polgári gyűjtői réteg kialakulására utalnak jelzik a Nemzeti Szalon vásárlási jegyzékei.

15 Azt, hogy a századfordulón a Nemzeti Szalon komoly tényezővé vált, az is jelzi, hogy ezekben az években az Országos Képzőművészeti Társulatnál lényegesen nagyobb értékben tudtak képeket eladni.

16 Ami nyilván azzal függött össze, hogy a Szalon nyitottabb szellemű, érdekesebb kiállításokat szervezett, mint amilyenek az addigra meglehetősen ellaposodott műcsarnoki tárlatok voltak. Néhány átmeneti nehéz év után 1900 körül lendült fel a Szalon, amikor Ernst Lajos vette át az igazgatói tisztet. Nagyrészt az ő nyitottságának volt köszönhető, hogy a Nemzeti Szalon nemcsak saját tagságának, hanem idővel mindenféle más csoportosulásnak is kiállítási fórumául szolgált.

17 A kiállítások színvonalán kívül a művészek szemében tovább növelte az intézmény vonzerejét, hogy a tárlatokon az állam, a hatóságok és egyes műbarátok által kitűzütt díjakkal honorálták a legjobbnak tartott alkotásokat. A Nemzeti Szalon sikereivel állt kapcsolatban az is, hogy az egyesület 1907-ben új, saját épületbe költözött. Eddigre ugyanis szüksége volt egy reprezentatív és kife11 DÉRY1904 9. 12 DÉRY 1904. 9. 13 Említi „Idem" álnevű szerző, Műcsarnok 1899/2. 13. 14 BENDE Kézirat C-II-20/3. 148. 15 Erre adatok: Nemzeti Szalon évkönyvei 1894 - kb. 1910-ig. A Szalon vásárlóközönségéről lásd még röviden: Magyar művészet 1890-1919. 142. 16 BENDE Kézirat C-II-20/3. 151. 17 A kiállító művészek és művészcsoportok felsorolását lásd: A Nemzeti Szalon Almanachja. 124-128. 120