Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126
A BUDAVÁRI SZENT GYÖRGY TÉR ÉS KÖRNYÉKÉNEK KIÉPÜLÉSE katonai szertárépület. A pusztítás után szinte rögtön elkezdődött a helyreállítás, vagy legalábbis annak megtervezése. (Természetesen ismét a katonai objektumok kaptak elsőbbséget.) Daun várparancsnok és Zenegg kamarai inspektor sürgetésére tervek készültek a Fehérvári-kapu, a leégett Zeughaus, és nyilván a többi laktanyaépület újjáépítésére is. 105 A fegyvertárnál teljesen új épület kialakítását határozták el a korábbinál immár sokkal igényesebb formában. 106 Az 1725-1735 között - fő vonalaiban Matthey hadmérnök tervei alapján 107 - emelt új épületnek a zárófaltól délre eső része rendszerében megőrizte a régi, középudvaros megoldást, és ugyanúgy a Szárazárok vonaláig ért, mint az előző, a zárófaltól északra viszont jelentősen átalakult. Maga a zárófal keleti szakasza, amely korábban a Zeughaus északi homlokzatát alkotta, most visszaminősült középfőfallá, ugyanis az új főhomlokzati fal jóval északabbra került. Fontos változás volt még, hogy a tér felé eső homlokzatnak mindkét végére rizalit került. A nyugati rizalithoz most is felhasználták a korábbi kaputorony épületet, de ezúttal kívülről és belülről megerősítették, körülfalazták a régi falakat, így az a korábbinál valamivel „testesebb" hatást keltett. Másrészt az új, Buda... tűz által megemésztetik címmel cikk jelent meg Török Albert tollából a Népszabadságban (32.p.), amely az 1723-as budai tűzvészt dolgozza fel rövid, népszerűsítő formában, de számos forrásidézettel és a források korrekt megjelölésével. (A cikkre Kovács Eszter volt szíves felhívni a figyelmemet.) Ennek nyomán jutottam el egy másik cikkhez, melyet 1897-ben írt Illésy János „A budai nagy tűzvész 1723-ban" címmel (Buda és Vidéke VI. évf. 33. sz. 1897. augusztus 15. l-2.p.). Illésy ebben Georg Christoph Zenegg kamarai inspektor, szemtanú három levelének, jelentésének (március 30., április 3., április 6.) magyar fordítását adja közre, részletes hivatkozás nélkül. (Ezek közül a március 30-ikira Bánrévy is hivatkozik. BÁNRÉVY 1933. 109., 139.p.22. jegyzet, idézet nélkül.) A három jelentésből érzékletességük és forrásértékük miatt szükségesnek látom a szóban forgó területre vonatkozó fontosabb részleteket idézni. Március 30.: „[március 28-án, reggel]. ..váratlanul tűz ütött ki s minthogy nagy szél fujt, egyszerre égni kezdett s eddig csak néhány ház maradt sértetlenül..., de a többiek, különösen a fehérvári kapunál levő nagy rondellán emelkedett s bizonyosan nem kellőleg gondozott puskaporos torony felrobbanása által valamennyien megrongálódtak... A jezsuita atyák kollégiuma, szemináriuma, tápintézete a templommal és a toronnyal lángba borultak... Ugyanez történt a karmelita atyákkal. Még ma sem hagyott alább az égés. A bombák, gránátok s egyébb(!) lövő szerszámok elégtek, felrobbantak... A két uj(!) kaszárnya a Karmeliták mellett szintén leégett, sőt most is ég és a szomszédságban levő bombáktól és gránátoktól való félelmében senki sem mer közelébe férkőzni; az egész fegyvertár füstté vált." Április 3.: „... a puskapor okozta nyílásokat s a fejérvári kapu rondellájának védfalát lezárattam; a Starhemberg ezrednek a karmeliták melletti kaszárnyái teljesen leégtek s a falak is annyira megrongálódtak, hogy azokat alapjukból kell ujra(!)kell építeni; úgyszintén a tüzérek és a fegyvertári munkások kaszárnyáit és műhelyeit is." Április 6. : „A tűz maga nem okozott volna annyi kárt, de a nagy rondellában felhalmozott 550 mázsa lőpor felrobbanván minden házat megrendített..." BÁNRÉVY 1932.b 125.p., BÁNRÉVY 1933. HO.p.. A Fehérvári-kapu és -rondella tűzvész előtti és azt követő alaprajzát közli: GERŐ 1956. 271-273.p. 16-18. kép BÁNRÉVY 1933. 110. skk. Uo. 127—133.p. Bánrévy szerint az építésben „... még Donato Allionak volt némi része." 65
