Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126
A BUDAVÁRI SZENT GYÖRGY TÉR ÉS KÖRNYÉKÉNEK KIÉPÜLÉSE A köz északi oldalán Ain alte Kürchen (egy régi templom), azaz a Szent Zsigmondtemplom maradványait említi (Z. 266) 96 , amelynek eredeti nevét már elfeledték. Maga a templom valamelyik ostrom idején dőlt romba - a Fontana-féle rajzon jól látszanak maradványai. A szakirodalom szerint a Szent Zsigmond-templom első barokk kori prépostját 1698-ban nevezték ki Putanich Márton János személyében, s maguknak a maradványoknak az átadása 1699-ben történt meg helyszíni szemle alapján. A karmelitákkal folytatott birtokvita miatt a telekkönyvezésre csak 1704ben került sor. (A birtokvita lezárása után konszolidált viszony alakult ki a két egyházi intézmény között, olyannyira, hogy Putanich utóbb a karmelitáknál tartotta a prépostság irattárát.) Az új prépost a templom romjai helyén, vagy között kisebb kápolnát alakított ki, amiben azután maga végezte az istentiszteleteket. 1715-ben az éppen csak elkészült kápolna leégett a préposti lakkal együtt, kigyulladt a karmeliták épülete is, s elpusztult a prépostsági irattár. Putanich a kápolnát ezután újra felépítette, de művének nem örülhetett sokáig, mert 1720-ban elhunyt. 97 A templomtól északra újabb köz húzódott kelet-nyugati irányban, amely már a Hauy rajzon is jól kivehető. A köztől északra eső tömb leírásánál a Zaiger visszavált a Karmelita utcára. Először északi irányba halad, majd a mai Dísz térnél (akkor: Haubt Platz - Fő tér) nyugatra fordul, hogy végül dél felé, a Schloss Gassén körüljárja azt. A köztől északra nagyobb házhely volt (Z. 267 ~ H. 353, 354, 366, 367), amely mind a két utcára „kiért", s a vízműhöz használták fel. 98 A vízmű megjavítása már közvetlenül a visszafoglalás után fontos kérdésként merült fel; utóbb mind a XVIII. század elejéről, mind végéről több adat szól javíttatásáról. 99 Ezen a telken kívül még további nyolc volt a tömbben. Öt kelet felé (Z. 268-272, közülük az utolsó a térre is néző Hauptwacht), és három nyugatra (Z. 273-275). A vízmű telkétől eltekintve mindegyiken volt régi épületmaradvány, és kettő kivételével ismert a tulajdonosuk. 100 (A Hauy-féle rajz ugyanebben a tömbben még tizenöt házhelyet/maradványt rögzít, jóval kisebb alapterülettel - H. 353-367.) A leírás iránya ezután ismét változik: a Fehérvári-kaputól dél felé a Schloss Gasse nyugati házsorát ismerteti. Itt a korábbinál nagyobb változások érzékelhetők: az 1686/1687-es helyszínrajzokon ezen az oldalon még öt köz vezetett az utcáról a várfal felé, most viszont csak három. A két köz kiiktatásával nyilvánvalóan a beépíthető területet akarták növelni. A kapu mellett közvetlenül egy hosszú telek helyezkedett el maradványokkal, amelyek már a korábbi helyszínrajzokon is jól különváltak a többitől (H. 388 ~ Z. 276), attól délre köz húzódott a bástya felé. Innen származik a neve is: Rondell Gassl. Ez a házhely utóbb más fontos szerepet kapott. 96 Uo. 97 UxA(1934)149-150.p. 98 NAGY 1971. 115. 99 BÁNRÉVY 1932.b. 119.,122.,124. Fortunato di Prati kamarai mérnök és Jacob Caspar lakatos vízművel kapcsolatos ténykedéséről: ZAKARIÁS 1956. 299-300.,303.,306.,308.,314.p. Több, a vízműre vonatkozó XVIII. századi adat: ZOLNAY 1961. 34.p. 100 NAGY 1971. 116.p. 63
