Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126

MAGYAR KÁROLY beköltöző rend - a jezsuiták, a karmeliták és a ferencesek - közül a jezsuiták kapták meg, azonban ők már 1687-ben továbbköltöztek a Nagyboldogasszony-templom mellé. A helyet a budai kamarai adminisztráció 1692-es kérvénye alapján az Udvari Kamara a karmelitáknak engedte át, a következő évben ki is mérték számukra

89

. Letelepedésüket azért támogatták, mert ők végezték a katonák lelki gondozását. Az építkezés hamarosan megindult, de meg is akadt, mert a Szent Zsigmond-templom prépostja azt állította, hogy a terület eredetileg a prépostság tulajdona volt. A vita csak 1715-ben zárult le.

90 A leírásból egyértelműen kiderül, hogy a kolostor a régi épületekbe települt be.

91 A templom déli oldalán, akárcsak ma, kis köz húzódott (Színház köz), amely azonban a Hauy-rajzon még nem látszik.

92 Ettől délre következett a két, már említett, észak-déli tájolású laktanyaépület- Soldatenhaus oder Casarm-, közöttük udvarral (Z. 252-253). A keleti tömb keleti oldalán a vele párhuzamosan futó várfalig köz húzódott. A kaszárnyák mellett délre négy, rájuk merőleges házhely következett a Zeughaus irányában. (Z. 254-257 ~ H. 348, 350, 349, délebbre lenyúlva)

93 A négy potenciális telket, amelyek közül három a mostani, Sikló előtti térrészen volt jelölve, soha nem építették be annak ellenére, hogy az egyikükön (Z. 256) még régi épületmaradványok voltak. A térrész jól láthatóan üres a XVIII. század közepi helyszínrajzokon. Az összeírásban ezután a Zeughaus északi homlokzati fala (tehát a régi zárófal keleti szakasza) következett, „...ahonnan a Karmelita utcába egy épület megy, amelyben a császári fegyverkovács műhelye és szállása van."

94 Ezt az épületet az egykori kaputoronnyal, azaz a Zeughaus sarokrizalitjával azonosíthatjuk. A leírás itt a Karmelita utca nyugati oldalára tér át, és az előbbi épület előterében - tehát a két utca között - kisebb teresedést ír le. Ezután a két utca között, a Szent Zsigmond-templom romjai melletti köz vonaláig terjedő déli tömb ismertetése következik. A köztől a teresedésig terjedő, szűkülő trapéz alakú mezőben összesen nyolc telket rögzít: négyet keleten, a Karmelita utcában (Z. 258-261), négyet nyugaton (Z. 262-265), az egykori Szent Zsigmond utcában, amelyet ekkor Schloss Gassenak, azaz Palota utcának neveztek (H. 351, 369-372, illetve az ezektől délre lévő kerítés- és toronyszerű építmény). A nyolc házhely közül ekkor négynél (Z. 258, 259,264, 265) voltak még korai maradványok, de egyik sem a déli részen, ahol Hauy a még álló, toronyszerű épületet ábrázolta. A nyolcból csak egy volt lakott.

95 (Ez a terület a mai tér középső része az átkötő úttal és a környező parkírozott felülettel. Utóbbin feltárt, részlegesen helyreállított középkori falmaradványokkal.) 89 NAGY 1971. 87., 114.p. 90 CLAUDERNÉ 1943. 166-167.p. 91 „... das Kloster aus etlich alten Heusern bestehend,..." NAGY 1971. 114.p. A későbbi laktanyák alapját képező keleti és nyugati kolostorszárnyak eredetileg összeépültek a templommal, azonban amikor a templomtól északra levő rész egyházi, a déli katonai funkciót kapott, a kettőt fizikai értelemben is el kellett egymástól választani. 93 NAGY 1971. 114-115.p. Uo. 115.p. „ daruon gehet in dem Carmeliter Gassi ein gebeü, darinnen des Kays. Zeügschmidt sein werckhstatt und quartier ..." 95 Uo. 62