Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126
A BUDAVÁRI SZENT GYÖRGY TÉR ÉS KÖRNYÉKÉNEK KIÉPÜLÉSE félig leomlott szakaszait. A környéken a későbbi erődítések kiépülését különösen jól nyomon lehetett követni. Ezek szerint a leomlott és a roncsolt fal előtti részen, attól nyugati irányban 2-3 méterre teljesen új falat építettek, s a közte és a régi fal kőzött lévő részt földdel töltötték fel. Úgy tűnik, hogy utóbb ez a fal is javításra szorult, koronáját szétlőtték, sőt nagyjából ugyanazon a szakaszon, ahol a korábbi fal hiányzott, az újabb fal is leomlott. Helyére, illetve az északi részen a fal roncsolt koronájára újabb fal került, amelynek felső részét azután még egyszer lerombolták. E legújabb fal fölött, illetve előtt (mintegy köpenyként) már a jellegzetes barokk várfal mutatkozott. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a két utóbbi pusztítást az 1684. és 1686. évi ostromhoz kössük. A környék sorsát számunkra is megdöbbentő erővel illusztrálta az a százat jócskán meghaladó számú ágyúgolyó, melyeket az említett, a Lovarda köz nyugati végénél lévő helyszínen találtunk mintegy 20/22x9 méteres felületen. 77 A golyóbisok nagyrészt 16-20 cm átmérőjű tömör vaslövedékek voltak, és döntő többségükben egyértelműen belövés következtében kerültek ide - mélyen bepréselődve a várfalak mögötti feltöltésbe. Sajnos, kronológiai szempontból általában nem voltak pontosabban behatárolhatóak - elvileg 1541 (esetleg 1529/1530?) - 1686 között az ostromok bármelyike során kilőhették őket. Néhány közülük azonban jól láthatóan még a régi, 80-100 cm vastag várfalat ütötte át, majd maga után a várfal köveinek, illetve habarcsának málladékából mintegy „üstökös csóvát" húzva 100-150 cm mélységben befúródott a mögötte lévő feltöltésbe, azaz nagy valószínűséggel még a korábbi ostromok idejéből származhattak. A régészeti adatok ezúttal tökéletesen egybevágnak a történeti adatokkal. Tudjuk, hogy a területünket nyugatról határoló várfalat a törökök már az 1684. évi ostrom előkészületei során a legveszélyeztetettebb helyszínek között tartották számon, s ezért a budai pasa, Kara Mehmed mellé kirendelt fővezér, Sejtán (Sátán) Ibrahim pasa közvetlen felügyelete alá tartozott. A hosszú ostrom során elkeseredett harcok folytak, a budai pasa, Mehmed a falszakaszt északról lezáró Kászim pasa bástyánál (Fehérvári-rondella) könnyebben meg is sebesült. (Utóbb a Pasa-palota kapualjában halálos sebet kapott.) 78 A Hallart - Wening-féle nyugati látképen jól látszik, hogy az ágyúzástól a fal több szakaszon leomlott. 79 Az ostrom után szinte haladéktalanul megindult a helyreállítás, amelynek vezetője az Isztambulból iderendelt szultáni mérnők, Kősze (Szakálltalan) Sziavus aga volt. 80 Ő a szóbanforgó királyi (másként: udvari) istállók környékét annyira veszélyeztetettnek érezte, hogy nem csak a leomlott várfalszakaszokat állíttatta helyre, hanem mögötte, jóval beljebb, keletebbre egy másik, hatalmas párhuzamos irányú várfalat húzott. 81 Ekkorra a korábban itt állt, részben középkori eredetű épületek vagy elpusztultak, vagy lebontották őket, s a palota zárófalának előterében terjesen üres térség nyílott. Ezt mind a korabeli A 98/4,13,14 jelű szelvények területe. A feltárás még 1999-2000-ben is folyt. FEKETE 1944. 43-45.p. RÓZSA 1999. 20.SZ. FEKETE 1944. 48.p. Az új erődítmény „réduit" (francia katonai szakszó jelentése: belső erődítmény) jellegéről: KÁROLYI -WELLMANN 1936. 176.p. 57
