Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126
MAGYAR KÁROLY helyszínrajzok, mind a régészeti ásatások alátámasztják. A palota zárófalától mintegy 50 méter hosszan kinyúló, 2,5-3 méter vastag Sziavus-féle fal - amely a török kor végi helyszínrajzokon jól látható - maradványait szinte teljes egészükben sikerült feltárnunk. (Ez az erődítés némi átalakítással, egy itt később felhúzott barokk laktanyaépületbe foglalva az 1850-es évekig meghatározó eleme volt a területnek.) Régészeti és történeti adataink alapján úgy látszik, hogy ezen a helyszínen az 1686os ostrom nem hozott változást, sőt az akkor kialakult viszonyok az előbb említett védművel együtt hosszabb időre szinte változatlan formában konzerválódtak. A török kor végi helyszínrajzokról (Juvigny, de la Vigne, Fontana, Hauy) ismert, hogy a palota északi zárófalának közvetlen előterében középen és keleten is az előbbihez hasonló üres terület, tulajdonképpen egyetlen széles kelet-nyugati sáv húzódott. Nem tudjuk, hogy ennek kialakulásában szerepet játszott-e a 1684. vagy az 1686. évi ostrom pusztítása, de a dolog egészét tekintve azt sem tartjuk kizártnak, hogy ez tudatos területrendezés eredménye: vagyis a palota előterében a védelem érdekében hagytak szabadon egy sávot. Akár így, akár úgy történt, megállapíthatjuk, hogy a visszafoglalás korára létrejött a mai Szent György tér csírája. A környék török foglalás utáni jellegét, általános szerepét vizsgálva meg kell jegyeznünk, hogy az eredeti lakosság további sorsát illetően egyáltalán nincs, az újonnan beköltözöttek vonatkozásában pedig alig van adatunk. Tudjuk viszont, hogy utóbb a pasa és helyettesének ideköltözésével a helyszín korábbi átmeneti rezidenciális jellege határozott formát nyert. A keresztény egyházi intézmények működése azonnal megszűnt, helyükre mohamedán szakrális funkciók kerültek. A török kor végén a területre a katonai-védelmi szerep térnyerése voltjellemző. A visszafoglalástól a XVIII. század végéig A korszak első felének budai építkezéseit a város erőd szerepe határozta meg, de emellett fokozatosan teret nyertek az egyházi és polgári élet elemei. Mindez igaz az általunk vizsgált helyszínre is. A visszafoglalás után készült első helyszínrajz, a Hauy-Rabatta-féle (1687) elsősorban a török kor végi szituációt örökítette meg, de néhány ponton már átvezet minket a barokk kor felé. A rajz a terület délnyugati részénél, a fentebb említett Sziavus-féle fal nyugati oldalán, annak teljes hosszában hat tagból álló, nyugat felé egyenként nyitott helyiségsort ábrázol. Ezeket a helyiségeket korábban ágyúfüíkékként értelmeztem, de feltárásuk után nyilvánvalóvá vált, hogy viszonylag vékony, 60-70 cm-es nyugati falazatuk miatt ilyen célt aligha szolgálhattak. (E törtköves falakat utóbb téglával meg is vastagították.) Az ásatások alapján nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy itt a legutolsó török, vagy a legelső barokk építkezések egyikéről van-e szó. Az a tény, hogy a fülkék a török kor végi rajzokon nem szerepelnek, inkább az utóbbit valószínűsíti. Ezen a helyen később tüzérségi laktanyát tüntetnek fel a helyszínrajzok egészen a XIX. század közepéig 82 , s a tőle északra lévő kis utca is úgy szerepel, mint Batteri Gassl (Üteg utca). A barokk tüzérkaszárnya 1809-ben készült - eddig közöletlen - alaprajzára a Magyar Országos Levéltárban bukkantunk rá Spekner Enikő kolleganőmmel. A levéltári anyagok felkutatásában nyújtott segítségét ez úton is köszönöm. 58
