Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126

A BUDAVÁRI SZENT GYÖRGY TÉR ÉS KÖRNYÉKÉNEK KIÉPÜLÉSE következtében a városfal hosszabb szakasza is leomlott.

25 Úgy tűnik, a támadások az általunk vizsgált városrészt kevésbé érintették. (Az ágyúkkal folytatott ostromoknak a következőkben egyre nagyobb szerepük lett Buda, s ezen belül különösen a tárgyalt helyszín szempontjából.) Az ostrom során egy gyászos esemény azonban mégiscsak a környékhez kötődik, amelyet a szemtanú Szerémi György, János király káplánja a következőképpen írt le: „... Szűz Mária fogantatása előünnepének napján (dec.7.)... az Isten segítségével megszabadultunk a német hadinép támadásától. Sokan feküdtek hanyatt szerte a városban, s sokat élve hajtott az izmaelita nép Buda várába. És beledobálták az élőket a Friss palotához közel levő mély kútba."

26 Az elbeszélés nem határozza meg pontosabban a „kút" - vagy gödör - helyét, s így nem tudjuk, hogy az a zárófaltól délre vagy északra volt-e.

27 Ezután az ostrom után mintegy tíz évig viszonylag békés időszak következett a zaklatott sorsú főváros és a tárgyalt környék életében.

28 Ezt igazolja például az is, hogy a ferences kolostornak a korábban elszenvedett veszteségek ellenére 1535-ben huszonnyolc lakója volt.

29 A „szokásos békebeli ügymenet szerint" a ferences beginákat beiktatták Ötvös Orsolya nyúlszigeti apáca házának birtokába (1536. november 18.), Werbőczy kancellár pedig Szent Anna tiszteletére kápolnát építtetett (vagy alakíttatott ki) említett palotájában (1538).

30 Ugyanekkor Dubraviczky Mihály adományt tett a ferences kolostor számára, s kinyilvánította, hogy itt is kíván temetkezni.

31 1540. július 22-én meghalt Szapolyai János király, s ez Buda sorsát a végkifejlet felé taszította. Mivel a János-párti főurak a váradi békében rögzítettekkel

32 ellentétben nem adták át a fővárost és a hatalmat - sőt a csecsemő János Zsigmondot II. Jánosként királlyá választották -, Ferdinándnak nem maradt más választása, mint újra megkísérelni Buda elfoglalását. Az erre irányuló első hadjárat 1540 őszén (október 20. - november 10.) azonban a város ostromáig jószerével el sem jutott.

33 IVÁNYI 1941. 43-45.P-, SZERÉMI (1979.) 255-264.p. SZERÉMI (1979.) 261.

p., Az utolsó mondat latinul így hangzik:"Et proiecebant viuos in profündum puteum proximius fris palotta." Idézi: BALOGH 1966. 49.p. Ilyen jellegű tömegsír a szóban forgó területen még nem bukkant elő sem a korábbi (Vö. ZOLNAY 1982. 386-387.p.), sem az újabb ásatások során. Azonban az előzőekben idézett szövegben szereplő „kút" latin eredetije, a „puteus" jelenthet gödröt és földalatti börtönt is. Más kérdés, hogy hol keressük ezt a börtönt? Akorszak összefoglalása: KUBINYI 1973. 209-227.p., IVÁNYI 1941. 45-54.p. KARÁCSONYI II.köt. 22.p. PATAKI 1950. 277.p. (a beginákra), 275.p. (Werbőczyre) KARÁCSONYI II. köt.21.p. Az 1538. február 24-én, Váradon aláírt békeszerződés szerint mindkét király megtarthatta a pillanatnyilag általa birtokolt területeket, azonban Szapolyai halála után az ő országrészét a Habsburg-ház örökölte volna, esetleges utódait az újonnan kialakítandó szepesi hercegséggel kompenzálva. MTK

II. köt.370.p. IVÁNYI 1941. 53-59.p., KUBINYI 1973. 227-228.p. Az ostrom során Fels Lénárd főparancsnok igyekezett tárgyalásokkal rávenni a védőket a vár átadására, csapatai ez alatt sáncásással múlatták az időt. Mikor Fels ráébredt, hogy tárgyalásai eredménytelenek, a védők pedig jól felkészültek egy hosszabb ostromra is, szégyenszemre eloldalgott a falak alól. 47