Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395

ÍRÁS KATALIN világháború előtti évek kabaréstílusát tartja. Azt az időszakot, amikor kísérleti színpadként, jóval közelebb állt a nívósabb modern irodalomhoz, dal- és színházművészethez. Azt az időszakot, amikor a nézőtér is a műveltebb, arisztokrata-nagypolgári fővárosi elitből származó közönséggel telt meg. Álláspontja jól tükröződik az 1927/28-as évad elején adott interjúban. „Számomra a kabaré minden esztendőben megalkuvást jelent. Kabaré? Ahogy megindult, egész különleges szórakozás volt, éppen azáltal, hogy elhagyta a színházak minden próbált hatáskeltő eszközét. Tehát: kabaré, valami színházontúli, meghitt szórakozás akart lenni, afféle szalóntársalgás, amelyben az egyik fél, a közönség, csak látszólag passzív, mert hiszen tetszésével és nemtetszésével végzetesen tudta irányítani a pódiumot, amely szórakoztatására vállalkozott. Ehhez a mulatsághoz biztos, hogy kettő kellett: nemcsak az intelligens, érettszemű közönség, mely régi időkben bőségesen megvolt, hanem a közönséghez méltóan intelligens szinikultúra is. Attól kezdek félni, hogy ma mindkét tényező egy kicsit fogytán van. Nemcsak a közönség változott meg vegyi alkatában a már ezerszer pertraktált új gazdasági viszonyok és egy szélesebb közönségréteg bevonulása folytán, hanem azok is megfogyatkoztak, akiknek a kabarét szellemi tartalommal kellene megtölteniök. Hogy annyi új kabaré jelentkezik, nem cáfolata ez aggályaimnak, hanem megerősítése. Éppen ezáltal, hogy a kabaré eszközeiben és tendenciájában megváltozott, felbátorította az üzleti vállalkozást, amely mindig kitűnően tud érezni, ha nagytömegek vulgáris szükségleteit kell eltalálnia, de eddig tartózkodott attól, hogy a kabaré irodalomhoz nevelt elitközönségére vesse szemét. A sok kabaré sajnos, a kabaré dekadenciáját jelenti; azt jelenti, hogy az irodalmi fórum helyett vásári mutatvány lett, amelynek eszközei bárkinek kezeügyébe esnek.. ."

60 ATerézkörúti Színpad műsora az évek haladtával azonban egyre inkább eltávolodott a magasabb színvonaltól, és a Salamon-Nóti bohózatok irányába tolódott. 1929 után a magánszámok, szólók, sanzonok alkalmanként kerültek színpadra, műsoronként egykét szám. Ezzel szemben a bohózatok, egyfelvonásosok folyamatosan szaporodtak. Salamon Béla és Lengyel Gizi az „Annyi baj legyen " című revüben a Terézkörúti Színpadon, 1935 Az Aldor Fotószalon felvétele BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár 60 Az Est, 1927. szeptember 8. 388