Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Irás Katalin: A Terézkörúti Színpad színházi részvénytársaság 363-395
A TERÉZKÖRÚTI SZÍNPAD SZÍNHÁZI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Részvénytársaság színház nélkül ATerézkörúti Színpad 193 9. január 21 -én tartotta legutolsó bemutatóját, maj d a társulat is felbomlott, s ez év novemberében már a Kamara Varieté működött a helyiségben. A kabaré megszűnésében mind a politikai változások, mind a részvénytársaság kedvezőtlen pénzügyi helyzete is közrejátszottak. Az 1938-ban életbe lépett un. „első zsidótörvény" a színházi életben is 20 %-ban maximálta a zsidó származásúnak minősülő művészek számarányát, és a törvény szellemében felállított Színművészeti és Filmművészeti Kamarának sem lehettek teljes jogú tagjai. Ez, majd az 1939-ben hatályba lépett ún. „második zsidótörvény", amely a korábbi 20 %-os határt a sajtóban és a színházi életben 12 %-ra módosította, a kabaréműfaj jelentős arányban izraelita származású művészeit (színházi szakemberek, írók, színészek, rendezők) tiltották el korábbi munkájuktól, másodrendű állampolgárrá degradálva, megélhetésüket még inkább megnehezítve. „A helyzet állandóan rosszabbodott. Jött az Anschluss, utána az első zsidótörvény, majd Imrédyvel a második. Megalakultak a különböző kamarák, se Bandi [Kellér Andor], se én meg se kíséreljük a felvételünket. Igaz, hogy úgy is reménytelen lett volna. Mindketten ráfanyalodunk a néger munkára" - írja az „érintett" Kellér Dezső. 61 Nagy sikerek, évtizedes munka, szakértelem, tehetség és népszerűség, mindez egy csapásra semmivé vált, a fennmaradást, vagy egyszerűen a mindennapi kenyeret adó munkát az összeköttetés, a személyes kapcsolatok jobban meghatározták, mint valaha. A „néger munka" az íróknak, az OMIKE művészakciói a színészek számára jelentettek némi lehetőséget. Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület szervezésében 1940-^44 között, a Goldmark Teremben színpadra léphettek a máshonnan letiltott művészek. Közöttük találjuk Salamon Bélát, Rajna Alicét, Kellér Dezsőt, Fenyő Árpádot és Gárdonyi Lajost. Fenyő és Gárdonyi nem élték túl a háborút, munkaszolgálatban, illetve a bori koncentrációs táborban meghaltak. Békeffi Lászlót 1941-ben letiltották a színpadról, majd két év múlva elítélték, és Sopronkőhidára vitték. A háború végét a dachaui koncentrációs táborban érte meg, majd Svájcba költözött, és soha nem tért haza. Roboz Aladár azon kevesek közé tartozott, aki - zsidónak minősített származása ellenére - a Színművészeti és Filmművészeti Kamara rendes tagja lett, s így sikerült az 1939. március 1-től június 31-ig terjedő időszakra színháznyitási engedélyt szereznie a részvénytársaságnak. 62 A lehetőség azonban nem realizálódott a vállalkozás negatív pénzügyi helyzete folytán. A Terézkörúti Színpad működését 48 996,06 pengő veszteséggel és 51 869,79 pengő hiteltartozással zárta le 1939. augusztus 31-én, és ezen az állapoton a továbbiakban sem sikerült javítani. A részvénytársaság 1944-ig megtartott közgyűlései puszta formalitássá váltak, ahol a részvényesek immáron abban döntöttek, hogy megszavazták a veszteség és hiteltartozás átírását a következő évre, illetve Roboz javaslatára fenntartották a vállalkozást. Az „Elnök javasolja, hogy az igen súlyos helyzet és a nagy veszteségek dacára a közgyűlés határozza el a részvénytársaság további fennmaradását, mert van remény arra, hogy sikerülni KELLÉR 1971. 159. p. BFLVII.2.e 123. folio 389
